Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

Ő is tanította ugyan a szentírás szavát: „Istent féljétek, a királyt tiszteljétek" — de ő úgy látta, hogy az emberek, a vezetők is Isten helyett „a királyt félik, aki pedig halála után csupán féregnek és rothadásnak nevezhető". Ám Gellért püspök tisztánlátása és erkölcsi bátorsága nemcsak írásában, hanem cselekedeteiben is megnyilatkozott. Amikor Aba Sámuel a törvénytelen uralma ellen szövetkező urakat elfogatta és leölette, a szent püspök éppoly határozottan szállott szembe vele, mint a tesszalonikii vérfürdőt rendező Teodózius császárral Szt Ambrus püspök. Akkor is azt tartotta, amit Deliberation a írásakor: „Akik csak azért uralkodnak, hogy király legyen a nevük, s hogy a népet fölfalják, adót követeljenek, magukat csodáltassák s mindent a világ kívánsága szerint való hiú dicsőségre fordítsanak: azok nem királyok, hanem fölforgatók." Ezért, amikor a húsvét ünneplésére Csanádra érkezett Aba Sámuel, Gellért püspök nem volt hajlandó fejére tenni a koronát. Mikor pedig a jelenlevő püspökök közül valamelyik mégis földíszítette a királyi méltóság jelvényével s az udvarával együtt ünnepélyesen bevonult a székesegyházba, Gellért keményen szembe szállt vele. A székesegyház nyilvánossága előtt hányta szemére a gyilkosság vádját s megjövendölte gyászos bukását. Aba Sámuelt hamarosan elérte végzete. De ellenfele, a német zsoldban álló Péter azután sem tudta magát sokáig tartani. Az uralmával elégedetlen magyar vezetők István király vérszerinti rokonaihoz, az Oroszországban tartózkodó Endre herceghez és testvéreihez fordultak s őket hívták a magyar trónra. Ebben a zavaros helyzetben próbálkozott a legyőzött, de még életben levő magyar pogányság, hogy régi hatalmát visszaszerezze. A mozgalom élére Vata állott, aki híveivel együtt meg akarta semmisíteni az idegennek tartott kereszténységet s ezért vadul pusztította templomait, öldökölte papjait. A Székesfehérvárott gyülekező királyi tanács ily körülmények között értesült a hercegek megérkezéséről. Üdvözlésükre küldöttséget állított össze, melynek vezetését Gellért püspökre bízta. A küldöttség már majdnem elérte célját, amikor Buda közelében Vata pogány seregével találkozott. A vértanúság dicsőségére vágyó Gellért püspöktársával, Modeszttel együtt boldogan készült a halálra."Miként Szt István első vértanú, úgy Magyarország első vértanúja Gellért is üldözőiért imádkozva adta vissza nemes lelkét Teremtőjének a később róla elnevezett Gellért-hegy alján 1046. szeptember 24-én. Testét aztán Csanádra 304-