Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

I. Fejezet • Szt Benedek élete és regulája

közben ugyanis híre terjedt — nemcsak a környéken, hanem Rómában is. Tanítványok jelentkeztek, akik az ő irányítása sze­rint kívántak haladni az erkölcsi tökéletesedés útján. Szt Bene­dek akkorra már — bizonyára Szt Pachomius s atyjaként tisz­telt Szt Vazul iratai és saját tapasztalatai és eszmélkedései nyo­mán — rájött arra, hogy bármennyire hősies életforma is a re­metéké, az sokkal veszélyesebb, sokkal bizonytalanabb, mint a coenobium közös élete a kolostorban. Ezt a fölfogását regulája I. fejezetében később úgy fejezte ki, hogy a remete élet csak azok számára való, akik „sok társuk segítségével már alaposan megtanultak az ördög ellen küzdeni s jól fölkészülve, testvéreik csatasorából magános harcra nyugodtan a pusztába vonulhat­nak és mások támogatása nélkül bátran tudnak harcolni Isten segítségével a test és a gondolatok bűnei ellen". (9—15.) Szellemi-lelki fejlődésének ezen az útján-módján jutott el Szt Benedek oda, hogy a szerzetesi életnek a közös formáját része­sítse előnyben s ebben legyen mestere a köréje gyülekező ta­nítványoknak. Számuk idővel annyira növekedett, hogy a subia­cói szerzetes telepnek 12 kolostora lett. Az apostoli testület min­tájára mindegyik kolostorba 12 szerzetest osztott s egy-egy elöljárót állított élükre. A központi irányítást — akárcsak Pacho­mius Tabennisiben — maga végezte. Tanítványai közt egyaránt találunk fölnőtteket (conversi) és gyermekeket (oblati), akik saját elhatározásuk, illetőleg szüleik fölajánlása révén kerültek oda. A kiszemelés, a fölvétel egyetlen szempontja, a jószándék, az erkölcsi arravalóság volt. A római patrícius fia és a faragatlan, de nemes igyekezetű gót ifjú szép egyetértésben élt subiacói kolostorában. Gyakorlatban alkal­mazta s később regulájában is leszögezte azt az elvet, hogy Isten előtt nincsen személyválogatás, hogy mindannyian egyenlők vagyunk — különbséget csupán az erkölcsi kiválóság teremthet a szerzetesek között. A társadalmi és nemzeti előítéletektől ment, ezen igazi keresztény fölfogásnak a jelentőségét ott látjuk majd, amikor a keresztény világnézettel és klasszikus műveltséggel át­itatott bencések kialakítják a középkori népek szellemi egységét, a „Respublica Christiana"-t. Hosszú időt, közel 3 évtizedet töltött Benedek Subiacóban. Hatása nagy volt, tanítványai szentként tisztelték, aki Szt Ger­gely szavai szerint az összes igazak lelkével teljes volt. így Mózesként a hegyen forrást fakasztott számukra; miként Eli­zeus, csupán szavával emelte ki a vízből az ügyetlen gót sarló­ját; Maurus révén megismételte Péter apostol vízenjárását; Il­léshez hasonlóan neki is hollók álltak szolgálatára. Ám ez a su­31

Next

/
Thumbnails
Contents