Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

I. Fejezet • Szt Benedek élete és regulája

közben ugyanis híre terjedt — nemcsak a környéken, hanem Rómában is. Tanítványok jelentkeztek, akik az ő irányítása szerint kívántak haladni az erkölcsi tökéletesedés útján. Szt Benedek akkorra már — bizonyára Szt Pachomius s atyjaként tisztelt Szt Vazul iratai és saját tapasztalatai és eszmélkedései nyomán — rájött arra, hogy bármennyire hősies életforma is a remetéké, az sokkal veszélyesebb, sokkal bizonytalanabb, mint a coenobium közös élete a kolostorban. Ezt a fölfogását regulája I. fejezetében később úgy fejezte ki, hogy a remete élet csak azok számára való, akik „sok társuk segítségével már alaposan megtanultak az ördög ellen küzdeni s jól fölkészülve, testvéreik csatasorából magános harcra nyugodtan a pusztába vonulhatnak és mások támogatása nélkül bátran tudnak harcolni Isten segítségével a test és a gondolatok bűnei ellen". (9—15.) Szellemi-lelki fejlődésének ezen az útján-módján jutott el Szt Benedek oda, hogy a szerzetesi életnek a közös formáját részesítse előnyben s ebben legyen mestere a köréje gyülekező tanítványoknak. Számuk idővel annyira növekedett, hogy a subiacói szerzetes telepnek 12 kolostora lett. Az apostoli testület mintájára mindegyik kolostorba 12 szerzetest osztott s egy-egy elöljárót állított élükre. A központi irányítást — akárcsak Pachomius Tabennisiben — maga végezte. Tanítványai közt egyaránt találunk fölnőtteket (conversi) és gyermekeket (oblati), akik saját elhatározásuk, illetőleg szüleik fölajánlása révén kerültek oda. A kiszemelés, a fölvétel egyetlen szempontja, a jószándék, az erkölcsi arravalóság volt. A római patrícius fia és a faragatlan, de nemes igyekezetű gót ifjú szép egyetértésben élt subiacói kolostorában. Gyakorlatban alkalmazta s később regulájában is leszögezte azt az elvet, hogy Isten előtt nincsen személyválogatás, hogy mindannyian egyenlők vagyunk — különbséget csupán az erkölcsi kiválóság teremthet a szerzetesek között. A társadalmi és nemzeti előítéletektől ment, ezen igazi keresztény fölfogásnak a jelentőségét ott látjuk majd, amikor a keresztény világnézettel és klasszikus műveltséggel átitatott bencések kialakítják a középkori népek szellemi egységét, a „Respublica Christiana"-t. Hosszú időt, közel 3 évtizedet töltött Benedek Subiacóban. Hatása nagy volt, tanítványai szentként tisztelték, aki Szt Gergely szavai szerint az összes igazak lelkével teljes volt. így Mózesként a hegyen forrást fakasztott számukra; miként Elizeus, csupán szavával emelte ki a vízből az ügyetlen gót sarlóját; Maurus révén megismételte Péter apostol vízenjárását; Illéshez hasonlóan neki is hollók álltak szolgálatára. Ám ez a su31