Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

fordulóra kibontakozó M ária-tisztelet is kezdettől fogva jellemezte a magyar bencések vallási életét. Szt Imre életrajzából látjuk, hogy a pannonhalmi bencések éjfél után imádkozták a Matutinumot, minek befejezése után — miként általában s így Szt Richárd arrasi bencései is — kissé még folytatták pihenésüket. A buzgóbbak azonban Pannonhalmán, akárcsak Arrasban, a templomban maradtak s egyéni ájtatosságokat végeztek. A reggeli Prima után megtartották a fegyelmező káptalant, melynek során bevallották fegyelmi vétségeiket, hibáikat s megkapták a rájuk rótt elégtételeket. Gondosan ügyeltek a silentium megtartására. Szt István sem szép szóval, sem fenyegetéssel nem tudta rábírni Mórt az éjszakai csend megszegésére. Ugyanőt Szt Imre herceg a kezdettől fogva megőrzött szűztisztaságááért és önmegtagadó életéért a hétszeres csók kitüntetésében részesítette. De alázatosságának is ragyogó példáját adta Mór a méltatlan bánásmód szelíd, tiltakozás nélkül való elviselésével. Szt Gellért kisebb életrajzában a magyar Mária-tisztelet kezdeteit szemlélhetjük. Székesegyházának egyik oltárát Szűz Mária tiszteletére szentelte. Eléje ezüstből való tömjénezőt szereltetett, melynek állandó gondozására két férfit rendelt. A hajnali Matutinum és az estéli Vesperas eléneklése után szerzeteseivel együtt körmenetileg vonult Szűz Mária oltára elé. A szombatokat kórusával együtt különleges ünnepélyességgel szentelte a szent Szűz tiszteletére. Az ő hatására alakult ki az a lelkület, mely a magyar nemzetet a Szűz Anya családjának tartotta és Szűz Máriát nem nevén nevezte, hanem „Nagyasszony"-nak, Ürnőnek, ,,Domina"-nak szólította. Szt Gellért ezen gyermekien őszinte és gyengéd, finom vallásosságának másik jellegzetessége az aszkézis szeretete volt. Kortársa, Szt Odiló apát és a pannóniai származású Szt Márton püspök lelki rokonát szemlélhetjük benne. Ruhája alatt állandóan vezeklő övet hordott, leprás beteget fektetett ágyába s még püspöksége idején is gondoskodott arról, hogy legyen egy-egy erdei remetesége, ahova időnként lelki magányba vonulhat. Közben részt vett a favágók nehéz munkájában is. De az is alázatos lelkületére vallott, hogy ha lobbanékony természete folytán valakit a kelleténél szigorúbban büntetett, azt nemcsak belátta, s lehetőleg módosította, hanem bocsánatot is kért az illetőtől. Alattvalói tudták — nem egyszer vissza is éltek vele —, hogy az „irgalmasság Anyjá"-ra való hivatkozással mindent elérhetnek nála. 288-