Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

újjáépíttette; 1029-ben két érsekkel, Odiló clunyi apáttal és sok püspökkel együtt részt vett a Róbert király által épített új orléansi Szt Ányos-székesegyház fölszentelésén, melynek ünnepségein az uralkodó család is megjelent. Még abban az évben meghalt Gauzlin; kívánsága szerint apátsága Szt Benedek-templomában temették el. Ezek alapján érthetővé válik — mint a következő fejezetben látni fogjuk —, hogy a magyar bencések Montecassino minden igyekezete és tiltakozása ellenére is miért, milyen hatásra fogadták el Szt Benedek ereklyéinek Fleurybe való átvitelének hagyományát, s miért tartották meg oly fényesen ezen translatio ünnepét. De bizonyára a föntebbi adatok adják annak magyarázatát is, hogy András király 1055-ben miért éppen a francia királyok védőszentje, az orléansi Szt Ányos tiszteletére alapított kolostort Tihanyban. A francia—magyar kapcsolatoknak egy másik, szintén korán kialakított láncszemét látjuk Chartresban, a XI. század első felének legfontosabb francia kultúrcentrumában. Bár az első pécsi püspökről, Bonipertről és papjáról, Hilduinról nem tudjuk és Chartres nagyszerű püspökéről, Fulbertről (1007—1029) sem állítjuk, hogy bencés lett volna, mégis ennek a kulturális kapcsolatnak az érintését is föladatunknak tartjuk. Kétségtelen ugyanis, hogy Fulbert kora legkiválóbb tudósától, a bencés Gerberttől nyerte tudományos, irodalmi kiképzését a reimsi iskolában. Lehet, hogy ennek a bencés iskolázásnak a nyomait látjuk leveleiben, melyekben ismételten föltűnik Szt Benedek regulájának sajátos stílusa. De föltűnő az a fiúi érzés, az a gyermeki hang is, mely leveleiben Odilo clunyi apáttal szemben megnyilatkozik. Ennek alapján tartjuk Fulbert püspököt s a vele láthatóan szoros — valószínűleg tanítványi — kapcsolatban álló Hilduint a bencés szellemiség hordozójának és terjesztőjének. Fulbert ugyanis nemcsak a kért Priscianus-féle nyelvtant küldte meg készségesen Bonipertnek, illetőleg a pécsi iskolának, hanem ígérte azt is, hogy minden tekintetben szívesen áll szolgálatára. Sőt még azt is olvassuk levelében, hogy ha Bonipert úgy kívánná és saját körülményei engednék, személyesen is örömmel látogatná meg Magyarországot. Nemcsak Bonipert püspöknek, hanem „a legfőbb király új és dicsőséges, örökébe fogadott fiának, István királynak" is elküldte üdvözletét, Hilduint pedig — aki ezt az érintkezést személyesen lebonyolította — saját fiának, „filius noster tuusque fidelis Hilduin"-nak nevezte. 284-