Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

I. Fejezet • Szt Benedek élete és regulája

vallásos társaságában hallott a remeték önmegtagadó életéről — s ifjúi buzgóságában ő is a legnagyobb áldozatot kívánta fölajánlani Isten dicsőségére és saját lelke üdvére. A szitával történt csodálatos eset megadta a döntést terve megvalósítására. Az Anio partján, az Appeninek sziklás völgyében talált az ifjú arra a barlangra, melyet célja megvalósítására alkalmasnak ítélt. A környéken levő kis kolostor egyik szerzetese, Romanus megszerezte számára a szerzetesi ruhát s megígérte, hogy élelmezéséről is fog gondoskodni. így vonult be a gyermek (puer) Benedek barlangjába, hogy ott ettől kezdve már mint Isten férfia (vir Dei) teljesen vallásos eszményeinek éljen. Benedek a subiacói barlangban tapasztalta meg, hogy az Űr „a magányba vezet és szól a szívhez". Nagylelkű elhatározással elhagyta a világot s elhagyott mindent, hogy egyedül az Űrral lakjék, hogy zavartalanul figyelhesse a Szentlélek sugallásait. A magány csöndjében megérezte az Úr járását, a csillagos éjszakában szemlélte dicsőségét, a sziklákat rázó viharokban tapasztalta hatalmát. Lelki magányában világosan megértette a teremtmény viszonyát Alkotójához, a gyermek kapcsolatát Atyjához. A kegyelem hatására a hit a legteljesebben áthatotta lelkét, a szeretet és az alázatosság a legpompásabban bontakozott ki szívében. Már akkor megtapasztalta a Regulájában olvasható szavak igazságát: „ha a lelki életben és a hitben előre haladunk, akkor majd szárnyaló szívvel és a szeretet kimondhatatlan édességével sietünk előre az Isten parancsainak útján". (Prol. 120— 123.) Isten végtelen jóságában és nagyságában elmerülő elmélkedései és imádságai mellett az ifjú remetének nyilván maradt ideje arra, hogy magát lelki és aszkétikus irányban tovább képezze. Bár igaz, hogy ennek fontosabb módja a kinyilatkoztatott igazságok misztikus átélése volt, mégis a szentírás könyveinek, a szentatyák műveinek s a keleti és nyugati szerzetességről szóló iratoknak a tanulmányozása is gazdag táplálékot nyújtott lelkének. Biblikus, patrisztikus és szerzetesi műveltségét — melynek regulája ékesen szóló tanúja — nagyrészt már ott szerezhette meg Benedek. Lelki életének gyarapodását azonban nem kevésbé szolgálták aszketikus gyakorlatai is. A szent barlangban eltöltött évek ugyanis nemcsak a magány és elmélyülés áldásos korszaka volt, hanem az önmegtagadás kemény iskolája is. Az életrajzban olvasható egy-két eset — a Romanus megérkezését jelző csengő eltörése, a fekete rigó alkalmatlankodása — bizonyára nem tartozott a nagyobb anyagi és testi kényelmetlenségek és nélkülö29