Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

az szemlélje az Eget, a Földet s a terjedelmes elemeket; s ha azokat semmiféle tehetség révén sem tudja fölmérni, akkor fontolja meg mindezek, értékelésünket meghaladó Alkotójának .mérhetetlenségét." Gellért teológiája azonban nem korlátozódott a keleti misztika tanításaira. Isten megismerésében gyakran alkalmazta az okozatból az okra való következtetést: „Hogy senki se mondhassa, hogy mint írástudatlan ember nem tudom, hogy ki teremtett: grammatikául az Eget, retorikául a Földet, dialektikául a Napot, a Holdat és a csillagokat, egyéb tudományokul egyéb dolgokat a'dta az Isten, hogy minden teremtmény megismerhesse Teremtőjét." Pseudo-Dionysios eszméit igyekezett összhangba hozni a nyugati egyházatyák fölfogásával, kik közül Szt Ágoston gyakorolt legnagyobb hatást rá — noha műveit valószínűleg csak közvetve ismerte. De még többet merített a tudós sevillai püspök, Izidor lexikális jellegű művéből, az Etymologiarum libri XX-ből, bár forrásai közt nem emlegette. Ám a különböző színezetű elemek szintézise nem sikerült a legszerencsésebben. A mű tanulmányozása során világosan látható szerzője dinamikus lelki alkata. Bár a „Deliberatio supra hymnům triům puerorum"-ban a Dániel próféta könyvében szereplő, a tüzes kemencébe dobott három ifjú verses canticumának misztikus magyarázatát kívánta adni, a nyomtatásban is közel 300 quartlapot kitevő mű a csupán 28 versből álló canticum első 5 versének értelmét fejtegette. Ennek során — mely a dogmatikának jóformán minden lényegesebb kérdését: az Isten-, Krisztus-, angyal-, ember-, megváltás-, kegyelemtant érintette — hatalmas kitérések, érdekes képzettársítások vannak. A gondolatmenetek gyakran nem logikusak; a fantázia csapongása, a „szabad aszszociáció" alkalmazása sokszor föltűnően látható. Nyelvezete is erősen egyéni; szokatlan latin kifejezések mellett sok görög szót, vagy görögös formát használt, ami a megértést nagyon gátolja. A munka korának legjelentősebb hittudományi alkotásai közé tartozik. Jelentőségét egyrészt eredetisége, másrészt közvetítő szerepe biztosítja. Említettük, hogy Pseudo-Dionysios művei mennyire érdekelték a karoling reneszánsz hittudósait. Utánuk Gellértnél látjuk a keleti misztika erős hatását, melyet aztán a könyvében említett, de — sajnos — közelebbről meg nem határozott Izingrim adott tovább Nyugat felé. Azt a fölfogást, mely szerint ő Gellért bajor barátja volt, nemcsak az valószínűsíti, hogy Regensburg egyik püspök-apátját (930—940) is Izingrimnek hívták, hanem az is, hogy a könyv egyetlen középkori kéziratát is a bajor freisingi káptalan levéltárában találták meg. 279-