Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

Isten közvetlenül világítja meg az ember értelmét s teszi képessé az igazságok fölismerésére. A szentírás értelmezésében egyébként a hagyományos alapon állott. Azt tartotta, hogy annak egyszerű, történeti magyarázata eső a lélek számára; erkölcsi tartalmának kifejtése jótékony harmat; belső értelmébe, titkaiba való behatolás pedig bőséges záporként hat reá. Tudománytörténeti szempontból az Gellért és műve jellegzetessége, hogy Pseudo-Dionysios és magyarázója, Maximus Confessor s még inkább sevillai Izidor hatása alatt állott. Az előzőkben már többször említett Pseudo-Dionysios De caelesti hierarchia, De divinis nominibus és De mystica theologia című műveiben arra törekedett, hogy az új platonizmust beledolgozza a keresztény hitrendszerbe. Igyekezetét Keleten nagy rokonszenvvel fogadták, s a VII. században a chrysopolisi (skutarii) apát, Maximus Confessor (580—662) már magyarázatokat is készített hozzájuk. A nyugati egyházban Szt Gergely óta ugyan ismételten említették Dionysios Areopagita nevét, illetőleg műveit, azok latinra fordítására — amit Hilduin st denisi apát, Johannes Scotus Eriugena s a római Anastasius végeztek — mégis csak a IX. században került sor. Azóta váltak többé-kevésbé ismertté s aquinói Szt Tamás volt az, aki Dionysios misztikáját szervesen beleépítette a latin egyház teológiájába. Gellért tán még a Bizánccal politikai és kulturális kapcsolatot tartó Velencében gondosan tanulmányozta Dionysios és Maximus munkáit, melyek teológiája kialakítására erősen hatottak. Gondolataikat annyira magáévá tette, hogy azokat egyéni fogalmazásban adta elő, szövegeiket emlékezetből idézte. Isten mivoltát, tulajdonságait Pseudo Dionysios nyomán hármas úton, az állítással, a tagadással és a fokozással igyekezett megközelíteni, de hangsúlyozta, hogy Isten valójában az értelem számára megfoghatatlan, a szó számára kimondhatatlan. A misztikus teológiának ez a tanítása a bakonybéli remete élményeivel összeszövődve jelent meg ezekben a szavakban: ,,Ha valaki, aki Teremtőjét — valami tudatlanságtól akadályozva — nem észleli, nem tudja fölismerni, az nézzen a magasba s azáltal tanulja meg, hogy mily nagy, mily erős, mily félelmetes Az, Aki ezeket a semmiből alkotta . . . Ha valaki azt kutatja, hogy miként és mennyire ragyog az Isten, az tekintsen a Napba, melyet alkotott s abból tanulja meg, hogy mennyire ragyog Az, Aki akkora ragyogást adott a Napnak, s így fontolja meg, hogy mily kimondhatatlan és elviselhetetlen fényesség Ö. Végül, ha valakit az érdekel, hogy mily nagy az Isten s azt ésszel nem tudja fölfogni — amint hogy az teljességgel lehetetlen is —, 278-