Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

IV. Fejezet • A bencés rend

Am a Gondviselésnek más terve volt Gellérttel. Lehet, hogy valami tengeri vihar térítette el útirányától, lehet, hogy a tengeri helyett a Magyarországon át vezető szárazföldi utat választotta: annyi mindenesetre bizonyos, hogy a Szentföld helyett Magyarországra, István udvarába érkezett. A hittérítés nagy művével foglalkozó király fölismerte az olasz bencés tudományos műveltségét, aszketikus vallásosságát és nemes jellemét s mindenképpen azon volt, hogy ezt az értékes férfiút eltérítse eredeti szándékától és megnyerje a magyar hithirdetés számára. Tény, hogy az Esztergomba érkező Gellért egy ideig az udvarban maradt, ahol talán ő irányította a trónörökös, Imre herceg iskolás művelését és valláserkölcsi nevelését. Ezen idő alatt történt a már említett bakonybéli alapítás, melynek értékét Gellért is fölismerte. A magány után való régi vágyakozása a királyi udvar forgataga közepette nem tűnt el, sőt erősödött. így István király engedélyével követte szíve vágyát s elvonult a Bakony rengetegébe. Oda érkezve nem költözött be a monostorba, hanem annak közelében kis remetelakot rögtönzött magának s 1023-tól 1030-ig ott élte életét. Bizonyos, hogy ezek az évek Gellért életének legboldogabb korszakát jelentették. A tölgyek zúgása, a patak csobogása, a Nap ragyogása, a csillagok fényessége mind arra szolgált, hogy indítást adjon neki a Teremtő felé való közeledésre. Misztikus lelke ott akadálytalanul, galamb-szárnyakon emelkedhetett Isten felé. Ezek az élmények egész életére kihatóan gazdagították lelkületét. Visszhangjuk még az élete vége felé írt Deliberatio c. művében is tisztán hallható. Ennek a boldog lelki magánynak Szt István ama rendelkezése vetett véget, mely őt a politikailag időközben már előkészített Tisza-Maros vidék magyarságának megtérítésére és a marosvári püspökség szervezésére küldötte. A Tisza és még inkább a Maros vidékének magyarsága előtt akkortájt már nem volt ismeretlen a kereszténység. Hisz egykori fejük, a gyula s annak családja már majdnem egy század óta keresztény volt s annak közvetítésével nemcsak görög papok, hanem bazilíta szerzetesek is telepedtek meg Marosvárott. 1004 körül querfurti Szt Brúnó is ezek között a tiszántúli „fekete magyarok" között terjesztette a kereszténységet. Mindennek volt ugyan hatása a lakosságra, a komoly és rendszeres térítés és az azt követő egyházszervezés mégis Gellért föladata lett. Hithirdető társaival — kik természetszerűleg elsősorban a dunántúli bencés monostorokból kerültek ki és akik számára 272-