Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet
IV. Fejezet • A bencés rend
ként oldotta meg ezt a rendkívül nagy és fontos föladatát, akkor arra kell emlékeznünk, hogy a görög hittérítés inkább egyházpolitikai, mint vallási ügy volt — azaz a bizánci császár azt tartotta fontosnak, hogy a fejedelmeket nyerje meg a maga vallása s ezen keresztül a maga politikája számára. Mivel a népek politikai magatartását ezáltal már biztosítottnak tartotta, a tömegek lelkének vallási, világnézeti és kulturális művelése és átalakítása alig érdekelte. De nemcsak Bizánc volt ezzel szemben közömbös. Maguk az új vallásra áttért uralkodók sem buzgólkodtak, hogy új hitük számára népüket megnyerjék. A keresztény bolgár és a zsidó kazár fejedelmek másként gondolkoztak hivatásukról, mint a frank Klodwig vagy az angol-szász Ethelbert király. Ebben a bizánci értelmezésben Hierotheos meg is felelt föladatának. A törzsfő — kinek a görög püspök udvari papja lett — komolyan vette kereszténységét. Azóta nem vett részt támadó hadjáratokon s felebaráti szeretetének is szép példáját adta a keresztény foglyok kiváltása és fölszabadítása által. Családja keresztény lett; leánya, Sarolta már az új vallásban nevelkedett s környezetének sok tagja is megkeresztelkedett — a nép zöme azonban változatlanul megmaradt ősi hitében. Bár a bizánci térítés nyomai még a XI., sőt a XII. században is láthatók, a görög egyház nem tudta megragadni a kínálkozó alkalmat, hogy a magyarságot a keresztény hitre térítse s újabb tagként beillessze a bizánci egyházszervezetbe. A néhány (marosvári, visegrádi, szávaszentdemeteri) kolostort benépesítő bazilita szerzetesek a világtól elzárkózva, csupán monasztikus gyakorlataiknak éltek s a hitterjesztő működési teret önkéntelenül átengedték a római, a bencés szerzetességnek. A magyarság ily körülmények között a keleti helyett a nyugati kereszténységhez csatlakozott s lelkületét Bizánc helyett Róma szelleme és vallásossága alakította át. Nagy Ottó egyházpolitikája, Magdeburg hivatása A magyar hittérítés sikeres munkája Nagy Ottó császár egyházpolitikai törekvései szerves részéként indult meg a 70-es évek elején. Ám ennek a munkának fontos előzményei voltak. Tudjuk, hogy Nagy Ottó testvére, Szt Brúnó kölni érsek támogatásával szerencsés összhangba tudta hozni a vallás és a politika, az Egyház és a Birodalom érdekeit. Nagy Károly birodalmi eszméjének örököseként az elveszett, illetőleg a némettől függetlenül szervezkedő nyugati, francia területek helyett kelet 253-