Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet
III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban
clunyi és a szerzetesi reformot sürgető többi apátok sem vallották céljuknak az Egyház és a világi társadalom újjászervezését — azt mozgalmuk hatása önkénytelenül maga után vonta. Ezért helyén valónak tartjuk, hogy rendtörténetünk keretében a szerzetesi és az egyházi után a világi társadalom megnemesedésének folyamatát is néhány szóban ismertessük. A karolingok óta Nyugateurópa szabad társadalma fokozatosan két nagy osztályra különült: a földesurak és a jobbágyok osztályára. Az utóbbi főleg a régi rabszolgák fölemelkedéséből s a birtokát vesztett vagy elszegényedett szabadok lesüllyedéséből alakult ki. A függő helyzetbe került jobbágyság urai földjén dolgoztatva, termelve gondoskodott a maga és urai megélhetéséről. Az urak osztálya a hűbérrendszer értelmében több rétegre oszlott. Az élen a császárok és királyok állottak, kik után a nagy korona-vazallusok, a hercegek és grófok következtek. Az ő hűbéreseik voltak a seigneurök, a lordok és a Freiherrek s alattuk helyezkedett el a közép- és kisnemesi társadalom tömege, melyet lovagságnak hívtak. A költséges fegyveres szolgálatot ugyanis a nemesség látta el, mégpedig a IX. századtól fogva rendszerint lóháton. Az önállóan vagy a főurak, nagybirtokosok szolgálatában élő nemeseket ezért nevezték lovagoknak (cavaliere, chevalier, Ritter). A hűbéres társadalmi rend megfelelt hivatásának, amíg annak működését erős központi hatalom biztosította és irányította. Mikor azonban a karoling birodalom közhatalmi szervezete a IX. század második felében fölmondta a szolgálatot, a hűbéres társadalomban is az anarchia lett úrrá. A törvény és a jog helyét az önzés és az önkénv vette át. Mindenki maga igyekezett érdekeit védelmezni, vélt vagy valódi sérelmeit megbosszulni. Sem a hűbéri kötelezettségek, sem az özvegyek és árvák, a szegények és gyámoltalanok jogai, sem az egyházi helyek, birtokok és személyek nem voltak szentek. Csupán az erősebb joga érvényesült — legtöbbször a lovagok fegyvere bizonyította és szolgáltatta az igazságot. A németeknél a X. század közepére erősödött meg annyira az államhatalom, hogy érvényt tudott szerezni a törvénynek — az olasz és francia területeken azonban erről még hosszú ideig szó sem lehetett. Ezért a nyugati társadalomnak ez az égető problémája — a személy- és vagyonbiztonság — is az Egyháztól várta megoldását. Az urak és a lovagok, ha életmódjuk sokszor távol is állott a keresztény erkölcs és a felebaráti szeretet követelményeitől, ke244-