Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

monti apátság részére. Angliában ebben a tekintetben előbb Evesham, majd St Albans vált ki. Az elefántcsont művészi fölhasználásának legnevezetesebb mestere a IX. század vége felé dolgozó st galleni Tutilo volt, kinek alkotásai közül egy értékes drágakövekkel keretezett könyvtábla, diptichon maradt ránk. A keletiek kedvelt művészete, a mozaik főleg Délitáliában honosodott meg. Desiderius apát Montecassinón bizánci mesterekkel dolgoztatott. A monreali bencés székesegyház főhajóját és szentélyét betöltő mozaikciklusnak kiemelkedő alakja az apszisban uralkodó Krisztus, a Pantokrator. A bencések művészi képzése; a művészek anonymitása A korunkbeli bencések képzőművészeti tevékenységének ismertetését annak hangsúlyozásával fejezzük be. hogy az a konventek munkásságának igen jelentős részét alkotta. Például említjük a tir oni apátságot, melyről följegyezték, hogy egyik része tudományos, irodalmi, a másik művészi téren dolgozott és szobrászati s ötvös műveket készített. St Florentben (Anjou) Amalbert apát festette bazilikáját s mint ötvös is értékes arany, ezüst tárgyakat alkotott. Sigon viszont a vésőt kezelte nagy ügyességgel. Természetes, hogy ily körülmények között a szerzetesek nagy része is otthonosan mozgott a művészetek terén. A montecassinói Desideriusról tudjuk, hogy különleges gondot fordított fiatal szerzetesei művészi kiképzésére. így érthető, hogy nagy hatása lett az ismeretlen származású Theophil szerzetesnek — presbyter et monachus —, aki egyéni tapasztalatai és gondos tanulmányai alapján szerkesztette meg ,,Diversarum artium schedulae" című művét, melyben a XII. század elején a képzőművészetek föladatait és módszereit ismertette. Azt azonban sajnálattal kell megállapítanunk, hogy amíg a könyvíró tudósok nevét a legtöbb esetben ismerjük, addig művészeket viszonylag csak ritkán tudunk megnevezni. Korjellemző tünetnek tarthatjuk, hogy St Denis nagyműveltségű s a művészeteket fölkaroló apátja, Suger a „Liber de rebus in administratione sua gestis" c. művében részletes f öl jegyzéseket készített ugyan a XII. század első feléből származó nagyszabású és korszakalkotó műemlékeiről, s megírta, hogy mennyi és miféle művészt gyűjtött össze az ország különböző részeiből — azok nevét nem tartotta érdemesnek megörökíteni az utókor számára. 223-