Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

lyütt utánozták. A rendkívül hosszú hosszanti hajókat kívánó kettős keresztes formát alkalmazták Fleuryben; a narthexből a főhajóba vezető legszebb szárnyas kaput Vezelayben, az 5 hoszszanti hajót a toulousi St Sernin templomában szemlélhetjük. Mindezek az alkotások az úgynevezett „zarándoktemplomok" csoportjába tartoztak, melyeket — a 829-ben kanonoki intézménnyé lett toursi Szt Márton monostort kivéve — a bencések gondoztak. Az említetteken kívül híres volt a limogesi St Mariialis, a conquesi St Foy (Fides), a compostellai Szt Jakab egyháza is. Ezekben nemcsak a hosszanti, hanem a kereszthajó is 2—2 oszlopsorral 3 részre különült s a zarándokok számárá kiképezték a galileás narthexet s a körülj árós szentélyt, a deambdlatoriumot. Amint Clunyben és Fleuryben, úgy ezeken a helyeken is megtalálhatjuk a sugárkápolnákat s a kereszthajó keleti faláról befelé néző 1—1, illetve 2—2 kápolnát is. Hispania északi, szabad részén a X. század vége felé kezdődött jelentősebb építkezés. A XI. század első felében Oliva apát volt a nagy alkotó, akinek cuixai templomában már kialakult a deambulatorium s a nyugati oromzatra 2 torony került. A X.— XI. században épült ripolli templomának érdekessége, hogy az 5 hosszanti hajó egy hatalmas kereszthajóba torkollott, melynek keleti falát 7 apszis képezte, melyek közül a középső, a főapszis szélessége a főhajóénak felelt meg. Ez a spanyol építkezés Cluny befolyásának kibontakozásakor, a XI. század közepe után természetszerűleg még csak fokozódott (Leyra, Peňa, Silos stb.). Cluny tői többé-kevésbé függetlenül fejlődött a francia-normand építészet, melynek egyik legszebb alkotása Jumiègesben állott. Deambulatoriumon kívül a boltozott mellékhajók fölé árkádos oszlopokkal részekre osztott, a főhajóra néző karzatot, tribünt, a fő- és a kereszthajó találkozása fölé tekintélyes világító tornyot építettek. A nyugati oromzatot két torony díszítette. Ennek az azóta már nagyrészt romokban heverő templomnak a fölszentelési évében, 1067-ben kezdték építeni azt a ma is álló caeni Szt István templomot, melynek szintén latin keresztes alaprajza van. A magas főhajó horizontális tagolását a mellékhajóval, a fölötte álló karzattal s a felső szinten sorakozó ablaksorozattal végezték. A mellékhajók s a karzat fülkéinek képzése azonos szélességű és magasságú árkádokkal történt. A főhajó magasságát, a mennyezet bordáiig fölfutó féloszlopok érzékeltetik. A világító torony belső díszítését a triforium, a hármas vakárkád adta, a nyugati homlokzat külső monumentalitását pedig a két hatalmas, közel 90 m magas torony biztosította. 215-