Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

1099-ig ismertette a normannok történetét. A legegyetemesebb kulturális érdeklődést mégis Szt Benedek ősi monostorában. Montecassinón szemlélhetjük. Desiderius Montecassinója Itália szellemi fellegvára, hol az orvostudományt, retorikát, vers- és történetírást a legmagasabb fokon művelik Montecassino az előkelő származású és kitűnő képzettségű Desiderius apát korában (1058—-86) élte kulturális fénykorát, kinek hatása azonban még a XII. században is érezhető volt. Az apát nemcsak szerzetesei számára tette lehetővé, hogy széleskörű tudományos, irodalmi és művészeti ismereteket szerezzenek s tevékenységet fejtsenek ki, hanem abban maga személyesen is részt vett. Iskolája a tudományok egyetemét jelentette, melynek nemcsak a klasszikus és patrisztikus latin, hanem a görög s az arab kultúrával is volt kapcsolata s a szellemtudományok mellett az akkori természettudományokat is fölölelte. Alfanus — ki később salernói apát, majd (1059—85) érsek lett — Vergilius és Ovidius hatása alatt, nagyszerű ritmikus érzékkel verselt. Kb. 60 ránk maradt költeményéből látjuk, hogy e vallásos tartalmú költemények, himnuszok szerzője jól ismerte a mithológiát. De görög és latin szerzők alapján foglalkozott orvostudománnyal s írt orvostani könyveket is. Ám ez utóbbi vonatkozásban még nagyobb híressége volt Montecassinónak az a Constantinus „Africanus", aki Karthagóban mohamedánként született s csak később lett kereszténnyé, majd bencéssé. Még civilkorában Babilonig és Indiáig bejárta Keletet s tanulmányozta annak orvosi tudományát és gyakorlatát. Arabból latinra fordított és önállóan írt könyveivel s receptgyűjteményeivel a salernói orvosi iskolának, majd egyetemnek legtöbbet konzultált szerzője lett (fl087). Alberik bíboros (|1108) járatos volt ugyan a verselésben s a hagiografiában is, a legnagyobbat mégis a stilisztika és a retorika terén alkotta. Több ide tartozó műve között legfontosabb a „Liber dictaminum et salutationum", melyben a különböző irodalmi alkotások, főleg a levelek szerkezetét, ékítményeit, azok alkalmi változatait ismertette és illusztrálta példákkal. Ily módon lett a hamarosan nagy népszerűségre jutott tudomány, az „Ars dictandi" megalapítója. Gaetai János volt Alberik legnevesebb tanítványa, aki mint II. Orbán, majd II. Paschal kancellárja mestere tanítása nyomán megreformálta a pápai kúria stílusát, melyben így ismét megje207-