Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

Az olasz hagiograjia és história; Canaparius János, catinói Gergely, Gaufredus Malaterra Itáliában a bencések tudományos és irodalmi munkássága főleg a nagyobb vidéki apátságokban bontakozott ki. E tekintetben ritka kivételként említhetjük meg a 977-ben szervezett római Szt Elek és Bonifác apátságot, melynek feje, Canaparius János az ezredfordulóra megírta szerzetesük, Szt Adalbert vértanú-püspök életét (|997), amit aztán pár év múltán, gondos utánjárás után újabb formában adott ki querfurti Szt Brúnó. Ugyanő készítette el a szintén a porosz hithirdetésben vértanúságot szenvedett 5 kamalduli testvér életrajzát is. Bár a vidéki nagyobb apátságok — pl. a novalesei, subiacói, volturnusi, cavai, beneventumi — általában gondoskodtak történetük, Chronicon-juk megírásáról és alapítójuk — a nonantulai Szt Anzelm, Szt Romuald, Gualberti Szt János stb. — életének megörökítéséről, közöttük mégis kimagaslott Far f a jelentősége. A monostor újjászervezője, Hugó apát (998—1038) ismerte azt a Constructio című művet, mely a IX. század közepéig tárgyalta monostora történetét. Ehhez csatlakozva Destructio címen rajzolta meg annak a X. századi hanyatló korszakát. De későbbi utódjának, II. Beraldus apátnak is nagy gondja volt arra, hogy a monostora jogi és gazdasági életére vonatkozó iratokat összegyűjtsék, történetét folytassák. Ezzel a munkával azt az 1062ben catinói lovagi családból származó Gergelyt bízta meg, aki szinte egész életét ezen föladat megoldására szentelte. 1092-re készült el a levéltár 1160 oklevelének rendezésével és Regestum-ba másolásával. Utána 1107-ig a Liber Largitorius-ba gyűjtötte össze az apátság és szolgáló népei gazdasági szerződéseit. Ezen munkák •— mintegy előkészület — után s a Constructio és Destructio anyagának fölhasználásával fogott Farfa történetének, Chronicajának megírásához. Gergely legfőbb célját a történeti igazság megállapításában és ismertetésében látta abban a meggyőződésben, hogy általa az okosak tanulni, a bölcsek épülni fognak. Élete vége felé, 1132 táján Floriger című munkájában a Regestum óriási anyagához igen használható mutatót készített. Az eddigiek során azt láttuk, hogy korunk olasz bencései szinte kivétel nélkül monostoruk, illetőleg alapítójuk életének ismertetésével foglalkoztak. Am a francia származású Gaufredus Malaterra 1100 táján már az egyetemesebb jellegű történetírást művelte, amikor a História Sicula-ban a IX. század végétől 206-