Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

Bevezetés

vonultak, honnét csak a közös imádság végzésére jöttek össze. Szigorú böjtöt tartottak, bort nem itták, teveszőrből készült ru­hát viseltek. Életüket az alázatosság, a türelem és a szegénység szelleme hatotta át — a mesterségek közül csupán az írás gya­korlása volt megengedve. Szt Márton irányítása alatt kb. 80 remete élt — hatása azon­ban oly széles körű volt, hogy temetésén 397-ben közel 2000 szerzetes jelent meg. Nagy volt tehát Szt Márton személyes ha­tása, de azt időben is, térben is megsokszorozta egyik tanítványa, Sulpitius Severus, amikor Szt Márton életrajzában, leveleiben és Dialógusaiban megírta hőse csodálatos életét. így lett Szt Márton — a katona, a szerzetes és a püspök a következő korok egyik legtiszteltebb szentje, a nyugati szerzetesség ősatyja, életrajza pedig a könyvtárak egyik legtöbbet olvasott kódexe. Johannes Cassianus (|435) írásai révén lett a szerzetesség má­sik apostola Galliában. A IV. század utolsó éveiben végigláto­gatta a nitriai, majd a sketisi remete telepeket, megismerte a pa­lesztinai és a mezopotámiai kolostorokat s maga is élte a remeték életét. Később Konstantinápolyban aranyszájú Szt János kör­nyezetébe, onnét Rómába, majd Marseilles közelébe került s ott alapította meg kolostorát (t 430 után). A nyugati szerzetes­ség eszmei alapvetését élete vége felé a „De institutione caeno­biorum" és a „Collationes patrum" című műveiben végezte el. Az elsőben a keleti szerzetesi intézményt, annak lelkületét és gyakorlatait ismertette, miközben kinyilvánította egyéni föl­fogását is. A másodikban a lelki élet mestereként az aszkézis és az imádság problémáit fejtegette. A keletiek életét kritikus szemmel szemlélte s elvégezte rajta a szükségesnek látszó módo­sításokat. Nagy józanságot tanúsított a ruházat megszabásánál; ellenezte a munka végzését akadályozó cilicium, vezeklő öv vi­selését. A virrasztás és a böjtölés terén is enyhítette a keletiek szigorúságát. A kolostorba, a szerzetesek közé való fölvételt egy­éves próbaidő előzte meg t amit aztán a fogadalom letétele köve­tett. A remete és a közös élet között való választás azonban még nála sem történt meg teljes határozottsággal: az imádságot és az étkezést közösen végezték ugyan a szerzetesek, de a munkát nem. A szerzetesi élet kivirágoztatása és terjesztése terén fontos szerepet töltött be aztán a Cannes közelében fekvő Lerins szi­gete, ahol Szt Honoratus 410 körül kezdett önmegtagadó életet. Monostora hamarosan a szentek nevelő iskolájává vált, ahonnét a környék városai az V. század folyamán szívesen választották püspökeiket. Maga Honoratus, aztán Hilarius, majd Caesarius 21

Next

/
Thumbnails
Contents