Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

Nagyhatású tanítói működését a reimsi érsekség káptalani iskolája élén fejtette ki. A római számolótáblán, az abacuson végzett nehézkes számolási műveletet az ,,apices"-nek nevezett, az arabhoz hasonló számjegyeivel lényegesen megkönnyítette. Aritmetikai könyveiben közölt módszerét 2 évszázadon át használták. Geometriai tankönyvében az alapfogalmakon kívül a három-, négy- és sokszög területének s a mértani testek fölületének számítását is ismertette. Nagy sikert élt el azon eszközeivel, melyekkel a csillagvilágot szemléltette, a csillagok mozgását, a bolygók pályáját ábrázolta. Híres volt a székesegyház számára szerkesztett orgonája is. Tanítványai közé tartozott a föntebb említett fleuryi Abbo, aztán Fulbert, aki mint tanító, majd mint püspök (1007—1029) Chartres káptalani iskoláját tette nevezetessé. Másik tanítványa, a reimsi bencés Richerius kora történetét és mestere életének több fontos mozzanatát örökítette meg. A tudománya folytán naggyá lett Gerbert először a reimsi érsekséget igyekezett megszerezni magának. Mivel azonban a pápa az ellenfelét támogatta, tanítványa, III. Ottó császár segítségével 998-ban ravennai érsek.és a nagymúltú Bobbio apátja lett, a következő évben pedig II. Szilveszter néven Szt Péter székét foglalta el (999— 1003). A XI. században Normandia szellemi élete és tudományos alkotása föltűnően magas színvonalat ért el. Jumiéges-ben dolgozott Vilmos, aki hazája történetével, a normand hercegek életével foglalkozott. A középkor egyik legkiválóbb történetírója, Ordericus Vitalis már Angliában született, de aztán visszatért az óhazába s az élénk szellemi életet folytató St Evroult-apátság tagja lett (1075—1142). „Históriáé ecclesiasticae"-jében nem csupán egyház-, hanem vele kapcsolatban 1141-ig egyetemes történetet is adott. A pápaság és a bencés szerzetesség mellett részletesen szólt Normandia és Anglia politikai történetéről, Hódító Vilmos és utódai tetteiről. Művét jólértesültség és élénk előadás jellemzi, de a klasszikus irodalom és a lovagi költészet hatása is érezhető rajta. A kor másik kimagasló történetírója Nogent apátja, Guibert volt (1053—1124). A „Gesta Dei per Francos"-ban az I. keresztes hadjáratról, a „De vita sua" c. művében pedig saját, családja és kortársai életéről szólt egészen egyéni stílusban és erős kritikai érzékkel. Emellett még különböző biblikus és aszketikus tárgyú munkákat is készített. Volpianói Szt Vilmos szintén nagy érdemeket szerzett kultu196-