Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

A francia kolostorok műveltségéből: St Denis és Ordericus Vitalis történetírása; Abbo és Gerbert klasszikus tudománya; a fécampi iskola és a jongleurök A bencés lelkület meleg otthona volt Vendôme, mely szoros kapcsolatban állott Clunyvel. Apátja, Gottfrid — mint látni fogjuk — kora egyházpolitikai harcaiban vezető szerepet játszott (t 1132). Emellett élénk irodalmi tevékenységet is fejtett ki. Könyveiben és beszédeiben a bűnbánat és az Isten irgalmába vetett bizalom fontosságát hangsúlyozta; a szerzetesi fogadalom értékét a keresztségével azonosította, azért azt második újjászületésnek mondotta. Ebből a fölfogásból érthető a kornak az a jelensége, hogy életük végén még a civilek közül is sokan igyekeztek fogadalmat tenni és szerzetesi ruhát ölteni, hogy ezáltal a tisztítóhely elkerülésével haláluk után azonnal a mennyországba jussanak. Ugyancsak kapcsolatban állott Clunyvel Auxerre is, melynek IX.—X. századi hagyományait a XI. században Raoul Glaber képviselte, aki kora történetét érdekes, bár néha kevésbé megbízható módon ismertette (| 1046). Kiemelkedő kulturális jelentőségét ebben a korban is megőrizte St Denis. A keleti misztika főforrását, Pseudo-Dionysios műveit különleges megbecsülésben részesítették. Említettük már, hogy a IX. század elején Hilduin apát elsőként készített belőlük latin fordításokat, három évszázaddal később pedig Herveus magyarázta ugyanott a Hierarchia Caelestis szövegét. Herluin királyi nevelő volt, Balduin pedig Hitvalló Eduárd és Hódító Vilmos angol királyok udvari orvosa lett. Virágkorát mégis annak a Suger apátnak az idejében (1122— 1151) élte a kolostor, aki a szerzetesi és közélet, a tudomány és művészet szolgálatában egyaránt nagy eredményeket ért el. Mint kortárs kitűnő életrajzot készített VI. Lajosról s VII. Lajosénak anyagát is gondosan gyűjtötte. Lehet, hogy a frankfrancia történet szempontjából oly értékes, koronként folytatott ,,St Denis-apátság krónikájá"-t szintén ő foglalta össze francia nyelven. A művészettörténet azért hálás neki, mert leírta korszakos alkotásait — amikkel majd később fogunk foglalkozni. Odó de Deogilo az ő képviseletében vett részt a II. kereszteshadjáraton (1147—49) s mint VII. Lajos káplánja szinte naplószerűen jegyezte fel a hadjárat egyes eseményeit, melyekről aztán III. Jenő pápának is beszámolt. Suger titkára, Vilmos elkészítette apátja életrajzát és érdekes dialógusban ismertette a 194-