Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

Szt Gergely hatásának mértékét mutatja, hogy a század második felében olasz és angol bencés is állított össze a „Moralia in Job"ból kivonatot. A másik belga kolostor, St Thierry Cluny, illetőleg Citeaux szellemében dolgozott. 1119-től 1135-ig irányította már életét a Szt Bernáttal mindinkább szimpatizáló Vilmos apát, amikor a liturgikus clunyi életmódról áttért a belső elmerülésre több módot adó a ciszterci életformára (t 1149). Pseudo-Dionysios hatása alatt álló nagyszabású irodalmi munkássága főleg a lelki élet föltárására és ápolására irányult. Azt tanította, hogy Isten saját képére teremtette az embert, s azt kívánta, hogy az az emlékezet, az értelem és az akarat működése révén hasonmása legyen a háromszemélyű Istennek. Ám az eredeti bűn következtében ez az isteneszme eltorzult s a célját tévesztett ember boldogtalan lett. Az eredeti gondolathoz való visszatérést célozza a szerzetes „conversio"-ja, melyben szellemi képességeit az Istenképmás kialakítására fordítja. Ezt a föladatot három (animalis, rationalis, spirituális) fokozatban oldhatja meg. AJiarmadik fokozaton már kialakul és uralomra jut az a tökéletes szeretet, mely az emlékezetet éppúgy, mint az értelmet és az akaratot teljesen Istenre irányítja s olyan harmonikus és boldog egységbe foglalja, mint amilyent alkotnak az isteni Személyek a Szentháromságban. A vallás-erkölcsi élet alaptétele tehát, hogy Isten szeret bennünket s nekünk szeretnünk kell Öt. A szeretetnek ez az uralkodó jellege ösztönözte Vilmost arra, hogy könyvet írjon „De natura et dignitate amoris" címen, melyben az akkortájt sokat olvasott Ovidiussal szemben nem a természetes, hanem a természetfölötti szeretet mibenlétéről és értékéről elmélkedett. Az Énekek Énekéről készített magyarázatában megnyilatkozó misztikus fölfogása éppúgy megegyezett Szt Bernátéval, mint ahogyan egyformán támadták Abelard racionális módszerét is. Legnagyobb hatású műve a karthauzi testvérekhez intézett levele, az „Epištola ad fratres de Monte Dei" volt, amit a következő század kiváló domonkos és ferences mesterei is nagy haszonnal tanulmányoztak. 13 Szent Benedek fiainak I. 193