Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

sürgette s a különböző társadalmi osztályok kötelességeit ismertette. Kolostorát elhagyva, a világban hányódva egyik előkelő tanítványa számára írta a Sparadorsum c. grammatikai művét. Később veronai, majd liégei (lüttichi) püspök lett, s végül is otthontalanul fejezte be hányatott életét. Lobbes kolostori iskolája többet is köszönhetett Folcwin és Heriger apátoknak (965—990—1007). Folcwin megírta első kolostora, St. Bertin, aztán Lobbes történetét, melyekben levéltári adatokat is hasznosított. Heriger előzően a st galleni Notker püspök munkatársaként vezette a liégei iskolát. Hogy mily jól ismerte az antik, a patrisztikus és a koraközépkori irodalmat, az a liégei püspökökről írt Gesta-jában látható, melvnek éppen a jelzett irodalomból vett idézetek adják nemcsak jellegzetességét, hanem értékét is. Mint teologus az Eucharistiáról készített munkájában Paschasius Radbertus mellett, s Ratrammus ellen foglalt állást. Lobbes iskolájából kerültek ki a XI. századi Lotharingia legkiválóbb írói és püspökei s annak növendéke, majd vezetője volt a sok irányban dolgozó Olbert is. Ezekből is látható, hogy mily nagy hibát követett el a clunyi szellemű Leonius apát, amikor 1139-ben bezáratta a kolostor szép eredményekkel működő külső iskoláját. De Gembloux is sokat köszönhetett a kitűnően képzett 01bertnek, aki élete második részében annak apátja volt (1012— 1048). Szerzetesei közül korán kivált Sigebert, aki először Metzben, majd Gemblouxban tanított. Főleg történelmi tanulmányokkal foglalkozott. Legjelentősebb munkája világkrónikája, Chronographia-ja volt, melyet a középkorban sokat olvastak és kivonatoltak. Ugyancsak nagy hatást ért el Szt Jeromos „De viris illustribus" c. művét folytató és koráig vezetett munkája is, melyet saját működéséről szóló beszámolóval fejezett be (t 1112). Hasonlóképpen élénk szellemi életet éltek Tournaiban. Az alapító apát, majd cambraii püspök, Odó tudós híre messze vidéknek az ifjúságát vonzotta kolostori iskolájába. A dialektikában éppúgy otthonos volt, mint a csillagászatban s nemcsak Boethiusszal, hanem Szt Ágostonnal is foglalkozott. Irt az eredeti bűnről, magyarázta a szentmise kánonját s készített homiliákat. A XII. század első felében Amand összeállította Odó életrajzát, Hermann apát pedig a lelki élet irodalmát művelte s följegyezte, hogy Odó karácsonykor olyan beszédet szokott tartani szerzetesei számára a megtestesülésről, mely kora reggeltől majdnem délig tartott. Alulf föladatának tartotta Szt Gergely műveinek népszerűsítését s ezért készítette négykötetes Gregoriale-ját. 192-