Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

iskola vezetője szükségesnek látta, hogy a pogány Cato és Avianus sententiái helyére a keresztény irodalomból válogatott saját „proverbium'^ait tegye, s hogy növendékei csak ezen keresztény szellemű alapvetés után ismerkedjenek meg a klaszszikus írók világával. „De tribus quaestionibus" című teológiai munkájában az Isten jóságáról és ítéleteiről s az embernek a jóban való haladásáról tárgyalt. Mint történetíró is érdemes munkát végzett. Szt Wolfgang és mások életének megírásán kívül a fuldaiak kérésére átdolgozta Szt Bonifác régi életrajzát. Könyvének jellegzetessége, hogy hőse jellemzésére fölhasználta annak Fuldában talált levelezését s élénk megvilágításba helyezte Fuldának Bonifáctól származó tized jogait. Érzékeny, szinte ingerlékeny lelkületének érdekes képét adta önéletrajzában. Barátja, Szt Vilmos szintén a St Emmeramban szerezte műveltségét és alkotta a zenéről és a csillagászatról szóló műveit — nevét mégis mint a hirsaui apátság és konregatio vezetője örökítette meg a bencés történelemben. A tegernseei iskola neves mestere volt a költő Froumund (1008), leghíresebb alkotása pedig az ismeretlen szerzőjű, Ruodliebről szóló verses lovagregény. Ugyanitt Antichristus címen játékot is írtak. A bambergi apátság perjele, Frutolf (t 1103) zenei műveken kívül világkrónikát szerkesztett, amit aztán rendtársa, a későbbi aurai apát, Eckehard folytatott. Ugyanő mint szemtanú értékes leírást adott az I. keresztes hadjárat eseményeiről és eredményeiről. A frank területen fekvő Uersfeld, kolostori iskolájának hírét nemcsak Othlo bizonyítja. Magasfokú kultúrájának tanúja az ott nevelkedett későbbi apátja (1072—85), Hartvik is, kinek műveltségével és irodalmi működésével azonban magyar viszonylatban, Szt István életrajzának ismertetésekor fogunk részletesebben foglalkozni. Az ő szerzetese volt az a Lambert, aki nemcsak Hersfeld alapítójának, Lullus mainzi érseknek és kolostorának, hanem VII. Gergely és IV. Henrik harcának történetét is megírta 1077-ig. Hasonlóképpen hersfeldi bencésnek tulajdonítják az ugyanezen harcról, de pápaellenes színezettel a 90-es évek elején készített „De unitate ecclesiae conservanda" c. művet is. A X. század második felében a filozófia, pontosabban a logika területén legképzettebb német iskolamester az éleseszű magdeburgi Otrik volt. Mivel II. Ottó császár tudta, hogy Otrik mily féltékeny az akkor már szintén híres francia Gerbert mester tudományára — 980-ban nyilvános vitát rendeztetett velük Ravennában. A vita a filozófia rendszere körül forgott; természe188-