Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

burgban, Altaichban, majd ismét St Gallenban tanított. Balderich Speierbe, Notker Lüttichbe került püspöknek. Az utóbbi nemcsak a tanulmányokat virágoztatta föl székvárosában, hanem — különösen III. Ottó alatt — a politikai mozgalmakban is fontos szerepet játszott. St Gallen azonban nemcsak abban a vonatkozásban folytatta Tours hagyományait, hogy a profán tudományokat és irodalmat ápolta és fejlesztette, hanem az egyházi kultúra területén is vezető szerepet játszott. A liturgikus költészet, ének és zene kultiválása terén elért eredményeit ugyan majd később, a művészetekről szólva ismertetjük, de arra már itt kell rámutatnunk, hogy mit jelentett a kolostor működése az istentisztelet, közelebbről a szentmise alakítása tekintetében. Az előző fejezetben láttuk, hogy a Sacramentarium Gregorianum-ban rögzített római liturgiát miként egészítette ki Alkuin a Supplementum-mal, amivel elindította azt a fejlődést, mely a franko-román liturgia kialakulásához vezetett. Ennek végső formáját a st galleni bencések — Ratpertus, Notker Balbulus és társaik — adták meg, fölhasználva a korábbi délfrancia gallikán és a Rajna vidéki liturgikus szokásokat. Az így kialakult miserendet hívják Rajnai Ordo-nak vagy Rajnai miserend-nek. Ez a német egyházi központon, Mainzon keresztül sugárzódott szét, ahol a st galleni bencéseknek nagy tekintélyük és erős befolyásuk volt. A dóm istentiszteletét ugyanis a mainzi St Alban apátság -bencései végezték és iskoláját is ők vezették. Hog v viszont Mainz és St Gallen között mily szoros volt a kapcsolat, az abból is látható, hogy IV. Eckehard ott is tanított, II. Eckehard pedig a St Alban tagjaként halt meg. Mikor aztán Nagy Ottó császár megkezdte a lehanyatlott Róma reformálását, az ugyancsak St Gallenban összeállított mainzi Pontificaléval együtt a Rajnai Ordót is eljuttatta Itáliába és Rómába. A többi német kultúrközpont irodalma, történetírása, a deutzi Rupert hittudománya A reichenaui iskola a mi korunkban is jó hírnek örvendett. A X. század 30-as éveiben az ottani külső iskola növendékeként végezte tanulmányait Szt Wolfgang és barátja, Babenberg Henrik, a későbbi trieri érsek. Reginbert és Walafrid Strabo korához hasonló virágzás azonban csak a XI. század első felében, Berno apátsága alatt (1008—1048) köszöntött rá. Berno a francia Fleuryben szerezte műveltségét s a század végéig a tudós Abbo apát szerzetese volt; onnét hívták meg a Lotharingiában levő prümi 186-