Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

hogy szinte kérdésessé tették a hagyományos bencés élet értékeit, annak létjogosultságát. Itália vallás-erkölcsi és egyházi életének nagyfokú elhanyatlása adja az akció-reakció elv értelmében a legfontosabb magyarázatát azoknak a szerzetesi mozgalnaknak, melyek a vezető egyházi köröktől függetlenül, szinte azok ellentétéül alakultak ki. A világ romlottságának szemlélése sokakat megdöbbentett s heroikus, önmegtagadó, vezeklő életre késztetett. Bár szavaik szerint az egyetlen szerzetesi szabály, a Regula szerint kívánták megszervezni életüket, a valóságban annak mértéktartása nem tudta kielégíteni a sokkal többre, a sokkal nehezebbre vállalkozók lelkületét. Ennek érdekében elhajoltak a közös élet eszméjétől s életük sokkal inkább a keleti remetékéhez hasonlított, mint Szt Benedek szerzeteseiéhez. A keleti szerzetesség aszketikus eszményeit és életmódját a szentföldi zarándoklatok folyamán s Dél-Itália görög monostoraiban ismerték meg. Ezek alapján Szt Romuald, gualberti Szt János és vercellei Szt Vilmos méltán tarthatók a Szt Benedek rendjéből kiágazó új rendek alapítóinak. Szt Romuald (952—1027) heves temperamentumú, erős egyéniség volt. Ravennában hercegi családból született s a meglehetősen könnyelmű ifjú 20 éves korában határozta el magát a szerzetesi életre. Ám a Szt Majolus által akkortájt reformált ravennai S. Appolinare in Classe nem volt számára elég szigorú, azért remeteségbe vonult. 3 év múltán Orseolo Péter velencei doge kíséretében Guarin apáthoz csatlakozott s 978-tól 988-ig az ő cuixai kolostorában élt. Mikor aztán meghallotta, hogy az időközben ugyancsak szerzetessé lett atyja el akarta hagyni kolostorát, haza sietett a Pireneusokból s — ha ütlegek árán is — rávette atyját a maradásra. Utána éveken át körbejárt KözépItáliában s tanítványait az apátságok mellé épített remete lakokba telepítette le. Nevezetes alapítása volt a pereumi; 1012ben a Maldolo gróftól kapott területen, a Campus Maldoli-n létesítette Camaldoli apátságát, mely után rendjét kamaldulinak nevezték. Az ugyancsak nevezetes Fonte Avellanát élete vége felé szervezte. Romuald eszméjét részben a Regula utolsó és első fejezetéből merítette. Szt Benedek ugyanis művét befejezve szerényen utalt arra, hogy szabályait csupán a lelki élet kezdői számára készítette, „hanc minimám inchoationis Regulám" — aminél az erősek többet is tehetnek. Az I. fejezetben pedig azt írta, hogy remete életre csak olyanok vállalkozzanak, akik a közös életben, társaik segítségével már megedződtek a magánharcra. 12 Szent Benedek fiainak I. 177