Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

A Nápolytól délre fekvő terület Szicíliával együtt századokon át görög kultúrterület volt. Csak amikor a XI. században kialakult és megszilárdult a normann uralom, akkor kezdődött ismét Dél-Itália latinizálása. A normann hercegek, illetőleg királyok s a pápák is rajta voltak, hogy a bazilita szerzetesség helyét bencések foglalják el. Ebben a tekintetben a legjelentősebb tény a cavai apátság és kongregáció kialakulása volt. Az első lépést ebben az irányban Alferius, a salernói longobard hercegi család rokona tette meg, aki a Clunyben kapott szerzetesi nevelés után visszatért hazájába s a salernói monostort akarta hasonló szellemben átszervezni. Ennek kudarca után a város közelében egy barlangba (Cava) vonult vissza remetéskedni (1011—1050). Társai kisebb kolostorokat építettek körülötte, unokaöccse, Pappacarbone Péter viszont — aki 7 évig szintén Clunyben nevelődött — kifejlesztette a nagy apátságot és megvetette a kongregáció alapját (1079—1122). II. Orbán a római Szt Pált kapcsolta hozzá s 1093-ban különleges jogokkal tüntette ki. Az apátot éppúgy a pápa benedikálta, mint Montecassino, Nonantula és Subiaco apátját s az összes monostoraiban is templomaiban exemptséget élvezett s mint a közvetlenül a római szentszéktől függő nullius területek ura quasi-episcopalis joghatóságot gyakorolt. Az exemptségen kívül a cavai apát abban is hasonlított a clunyihez, hogy ő irányította és ellenőrizte az alája tartozó apátságok és perjelségek életét. Abban viszont eltért Cava Clunytől, hogy nem kívánt csupán „az imádság tiszteletreméltó hajléka" lenni, hanem erőteljesen bekapcsolódott Dél-Itália és Szicília pasztorációjába, amire már VII. Gergely is buzdította Péter apátot. Az egyházi és világi urak támogatásával 1168-ban már 18 kolostora és közel 100 temploma volt a főapátságnak. Virágzása idején a kb. 200 monostorban 3000 szerzetes élt s ők, illetőleg világi pap káplánjaik 400 templomban végezték az istentiszteletet s a nép lelki gondozását. A jeruzsálemi S. Maria Latina apátságot a XI. század végén vették birtokukba s onnét népesítették be a táborhegyi monostort. A szicíliai Monreale híres apátságát 1174-ben kapták meg. Szt Romuald, Gualberti János, vercellei Vilmos és Brúnó a Regulára alapozza itáliai remete-mozgalmát Miközben a bencés monasztikus élet a vázolt keretek közt folyt Itáliában, ugyanakkor ott egymástól függetlenül oly erős aszketikus mozgalmak bontakoztak ki a XI—XII. században, 176-