Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

lengyel jellegük. A tynieci apátot 1095 körül szintén ószláv „herezis"-sel gyanúsították. Az Adriai-tenger keleti partjának egykori római telepeit megszálló és kereszténnyé lett déli szlávok és olaszok első bencés monostorát, a zárai Szt Krizogónt a montecassinóiak népesítették be 968-ban. A nagyarányú fejlődés a XI. század második felében, főleg IV. Cresimir és Zvoinimir horvát—dalmát királyok, egyes püspökök és városi patríciusok támogatásával következett be, mely aztán a XII. században is folytatódott. A kolostorok többsége a dalmát tengerpart városaiban — Nona, Zára, Vrana, Belgrad, Sebenico, Trau, Spalato, Raguza, Cattaro — és a közelben fekvő szigeteken — Veglia, Cherso, Arbe, Pago, Pasman, Brazza, Lissa, Melida, Lacroma — épült fel. A kb. 10 nagyobb konvent létszáma 15—20 körül mozgott, a számos többi, kb. 60 apátság, perjelség és cella kevesebb rendtaggal és szerény anyagi lehetőségekkel rendelkezett. A lelki élet ápolása mellett a jelentősebbek élénk kulturális tevékenységet fejtettek ki. De" az egyházi életre is nemesítőleg hatottak — többen kerültek püspökségek élére, mint pl. a nonai Gergely, a spalatói Lőrinc és Rajner, a traui János. Ez utóbbi kettőt éppúgy szentként tisztelték, mint a polvjai (Brazza) János szerzetest és Odó zárai apátot. Bár a királyság 1100 körül magyar uralom alá került, a civil és egyházi közigazgatás továbbra is megőrizte nagyfokú autonómiáját. A monostorok szabadon választották apátjaikat s exemptiójukat is igyekeztek kialakítani és fönntartani. Az elődöktől örökölt ószláv liturgiát egyes szigetek (Veglia, Pasman, Brazza) konventjei törekedtek ugyan megőrizni, a latinizált dalmát városi papság, VII. Gergely s a velük kapcsolatban álló itáliai apátságok hatására azonban kénytelenek voltak ők is mindinkább áttérni a latinra. Dalmáciától északra, az isztriai félszigetnek főleg a nyugati részén — Parezzo környékén, Polában — szintén több apátság és perjelség létesült ebben az időben. Ám ezek a kis, gyakran olasz — velencei, ravennai — apátságoktól függő konventek kevésbé voltak jelentősek. Az olasz apátságok reformellenes magatartása; Montecassino fénykora; Cava pasztorációs működése A szaracénok, a magyarok s külföldi uralkodók olaszországi hadjáratai mellett nem nyugodtak el a kisebb-nagyobb helyi dinasztiák egymás közt folytatott harcai sem. Ezért ha a clunyi 174-