Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

találjuk, hogy a német szerzetesség, főleg a nagy kolostorok lelki és anyagi élete nem süllyedt olyan mélyre a IX., illetőleg a X. században, mint a franciáké vagy az angoloké; a karoling hagyományokat nagyobb megrázkódtatások és megszakítás nélkül vették át az előző nemzedékektől s így kevésbé érezték a megújulás szükségességét. Bizonyos, hogy ezen nemesi kolostorok (adelige Klöster) önérzetes szerzetesei az új, a tisztább vallásos eszme iránt kevesebb fogékonysággal rendelkeztek, s amennyiben az új irányzatban a saját hagyományaikkal ellenkező mozzanatokat találtak, azt idegennek, ellenségesnek tartották. De az is tény, hogy a X—XI. században — hirsaui Szt Vilmost kivéve — nem is volt olyan német apát, aki a kor vallásos-aszketikus eszméit a szerzetesek között oly imponáló erővel, s oly vonzó formában tudta volna képviselni és terjeszteni, mint a francia, főleg a clunyi apátok. A szláv területek bencései; a morva—kievi kapcsolat A német birodalommal határos szláv területeken a X. század második felében jelent meg a bencés szerzetesség. A cseheknél az úttörés munkáját Szt Adalbert prágai püspök végezte, aki 992-ben 12 szerzetest vitt magával a római Szt Elek és Bonifác kolostorból s székvárosa mellett, Břevnovban építetett apátságot számukra. Pár év múlva következett Ostrov alapítása, ahova niederaltaichi bencések kerültek, majd a XI. században Rajhrad (Raigern), Opatowitz s néhány más kolostor létesítése. A Szt Prokop (t 1053) által szervezett sázavai konvent erősen ragaszkodott ószláv rítusához, ami által ellentétbe került VII. Gergely latinizáló és centralizáló törekvéseivel. Annak következtében történt, hogy a szláv bencések helyét németek vették át 1095ben. Abból viszont az következett, hogy megszűnt az addig eleven kapcsolat a cseh-morva és a kiewi orosz kereszténység és szerzetesség között s folytatódott a nyugati és a keleti egyház egymástól való eltávolodása. Lengyelországban már 968-ban megjelentek a hithirdető fuldai vagy korveyi bencések, akik Poznánban építették föl otthonukat. 996-ban aztán Szt Adalbert Meseritzben alapított monostort misszionárius munkatársai számára. A XI. század közepe táján alakult meg a hosszú időn át vezető és ma is létező bencés kolostor, a tynieci, majd annak segítségével a mogilnói és a plocki, a 80-as években a lubini. Ezek éppúgy, mint a XII. század elején szervezett lysa-gorai konvent is, francia—belga, illetőleg német bencés alapokra építettek s csak fokozatosan alakult ki 173-