Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

Hirsaui Vilmos clunyi szellemű kongregációja s laikus-testvéri intézménye. Osztrák és „skót" apátságok alapítása Az új nyugati vallásos mozgalomnak legerőteljesebb képviselője és terjesztője német területen hirsaui Szt Vilmos volt. Már gyermekkorában a Gorze szellemét ápoló regensburgi St Emmeramba került, hol aztán komoly valláserkölcsi és tudományos nevelésben részesült. Az apátság perjele volt, mikor 1071-ben az einsiedelni szerzetesekkel újra népesített kis würtembergi Hirsau élére hívták. Utána hamarosan Rómába ment, ahol megismerkedett VII. Gergely pápával, kinek megingathatatlan és odaadó híve lett. 1078-ban a nála időző pápai követ, Bernát, a marseillesi St Victor apátja a clunyi szokásokra hívta föl figyelmét. Vilmos apát nem nyugodott addig, amíg egykori iskolatársa, a clunyi Ulrik írása és a tanulmányútra Clunybe küldött szerzetesei révén meg nem ismerte a clunyi életformát. Ezek után dolgozta ki azokat a „hirsaui szokásokat", melyek lényegében a clunyi szellemet és életmódot honosították meg náluk anélkül, hogy a clunyi szervezethez csatlakoztak volna. Clunyhöz hasonlóan Hirsau is törekedett nemcsak a világi hatalom befolyása, az invesztitúra alól szabadulni, hanem a magyéspüspök joghatósága alól is. Ez utóbbi igyekezete azonban a püspökök ellenállásán meghiúsult. De a másik két nagy problémája megoldásának, a szabad apát- és Vogt választás biztosításának is megvoltak a maga társadalmi nehézségei. Vilmos apát jelentős alkotása volt, hogy a világtól való függetlenülés és elkülönülés érdekében megszervezte a conversuslaicus testvérek intézményét. Már korábban is szerepeltek egyes apátságokban nemcsak világi szolgák (servitores), hanem olyan szerzetesek is, akik fölnőtt korukban változtatták meg életformájukat s léptek kolostorba. Mivel ezek a „conversus"-ok a ritkább kivételeket nem tekintve — sem a világban, sem a kolostorokban nem részesültek iskolai kiképzésben s így a teológia és az istentisztelet nyelvét, a latint nem értették — a „clericus" szerzetesekkel szemben „laicus"-oknak tekintették s a kórusi szolgálat helyett kézi munkával foglalkoztatták őket. Hogy a világi elemet lehetőleg kikapcsolja a kolostori életből s a szükséges kézi munkák elvégzéséről mégis gondoskodjék anélkül, hogy az istentisztelettel elfoglalt szerzeteseket különösebben igénybe venné, Vilmos apát a „laicus conversus" intézményt céltudatosan fejlesztette, s a kolostori társadalom második osztályává szervezte. Ennek útja-módja az volt, hogy na170 i