Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

fölvételt, de Odiló apát hasznos tanácsok kíséretében vissza irányította Verdunbe. Ott tett fogadalmat s mivel még abban az évben meghalt az apát, a püspök őt állította a kolostor élére s így megkezdhette működését az eszményibb szerzetesi élet kialakítása és terjesztése érdekében (1004—1046). Dinamikus egyénisége meggyőződéssel és eréllyel terjesztette eszméit. A Regula szerint való életformában nem vitte túlzásba a silentiumot, mint a clunyiek, s a püspökök fölügyeleti és fegyelmezési jogát is elismerte. A szertartások s egyáltalán a liturgia kedvelése őt is jellemezte. Az apát — például — a perjelt imák kíséretében, a Regula és kulcsok átnyújtásával avatta föl; a többi tisztségviselő (dékán, az anyagi javak őre, a pénztáros) avatásánál a Regula már nem szerepelt. Vallásos lelkületét különlegesen jellemezte a szentek és az ereklyék tisztelete; kétszer járta meg a szentföldet s volt az apostolok sírjánál is. Legnagyobb hatással az északfrancia és a belga kolostorokban működött. St Wandrille, Corbie, St Riquier, az arrasi St Vaast, St Bertin, St Amand s Lobbes voltak a legnevezetesebb apátságai. Az általa megreformált kb. 20 kolostorban úgy igyekezett eszméit megvalósítani és fönntartani, hogy irányításukra apátot vagy perjelt nevezett ki, akik aztán évenként az ő vezetése alatt tárgyalták meg a fölmerülő problémákat s a követendő eljárásmódokat. Richárd reformját a német kolostorokban legkiválóbb tanítványa, Poppo (977—1048) terjesztette. Ifjúkorában lovagi életet élt, de az esküvőjét megelőző éjszakán látott csodás jelenet új irányt adott életének. Annak hatása alatt kolostorba lépett és Richárdhoz csatlakozott. Megrázó lelki élménye természetszerűleg erősítette benne az önmegtagadásra való hajlamot; ő már az önostorozást is gyakorolta. Mint szerzetes, mint apát s mint kolostorszervező is a legfőbb erényt az alázatosságban és engedelmességben látta. Ezt követelte meg szerzetes és apát alattvalóitól, de ezzel viseltetett följebbvalója, a császár iránt is. Apátja, Richárd hamarosan az arrasi St Vaast élére állította s nem szívesen engedte át II. Henrik császárnak, amikor az 1020-ban Stablo-Malmedy kettős kolostor, majd még a trieri St Maximinus élére is állította. Am a császár hamarosan bekövetkezett halála (1024) sem akadályozta meg Poppo reformmunkáját, mert II. Konrád is az akkor alapított Limburgon kívül a régi nagy királyi apátságok egész sorát (Echternach, Hersfeld. Weissenburg, St Gallen) bízta rá; példáját aztán a püspökök és a világi urak is követték. Poppo így a birodalom első apátja lett. 169l