Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

püspök és Einold apát 924-ben népes küldöttséggel jelent meg a trieri apátsági templom fölszentelésén. S a két kolostor életformájának azonosságára utalt az a szerzetes is, aki a X. században azt írta, hogy a hálóteremben a csengő használata ,,

Trierben és Gorzeban" ismeretlen. Ezt, a Lotharingiában kialakult komoly szerzetesi szellemet Nagy Ottó és testvére, Szt Brúnó kölni érsek (953—965) is ápolni és terjeszteni törekedett. Ottó az uralkodása idején, 937-ben alapított magdeburgi St Moritz-apátságot St Maximinus szerzeteseire bízta s ezt akarta a meghódítandó keleti szláv területek missziós központjává fejleszteni. Később módosította ugyan tervét s Magdeburgban püspökséget, majd 967-ben érsekséget szervezett — de ez utóbbi élére is azt az Adalbertet állította, aki korábban a trieri St Maximinus-apátság tagja volt. Brúnó érsek a régi Lorschban és székvárosa új kolostorában, St Pantaleonban, II. Agapét pápa pedig a római Szt Pálban igyekezett a század közepén megvalósítani az új szellemet. A kolostori reform gondolata a X. század közepe óta a német egyházat is mindjobban foglalkoztatta. A prímás, Frigyes mainzi érsek, elnöklete alatt tartott augsburgi zsinat 952-ben kívánta, hogy a püspökök gondoljanak egyházmegyéjük kolostoraira, s ha szükségét látják, gondoskodjanak a fegyelem megjavításáról. A század német püspökei között Szt Wolfgang viselte leginkább szívén a kolostori reform ügyét. Fölfogása szerint a szabályszerű életet folytató szerzetesek angyalokhoz hasonlók, az elvilágiasodottak pedig apostatákhoz. Fiatalabb korában egykori tanulótársa, Babenberg Henrik trieri érsek kívánságára éveken át a trieri káptalani iskolát vezette, annak halála (964) után azonban elhagyta Triert és a három évtizeddel azelőtt Szt Meinrád (t 861) remetéskedése helyén alapított jóhírű einsiedelni kolostor tagja lett. Bár Einsiedeln X. századi ,,szokásai"-ból úgy látjuk, hogy ott is a liturgia és az .aszkézis szelleme uralkodott — a szentkereszt és Szűz Mária officiumát pénteken, illetőleg szombaton már rendszeresen imádkozták —, Wolfgang eszményi törekvéseit még az einsiedelni élet sem tudta kielégíteni. Bizonyára az őt pappá szentelő és székvárosát a magyarokkal szemben oly hősiesen megvédő Szt Ulrik augsburgi püspöktől hallott a pogány magyarokról. Őket szerette volna a keresztény hitre téríteni. De még csak munkája kezdetén tartott, amikor kénytelen volt azt abba hagyni — ami után hamarosan a bajor főváros, Regensburg püspökségét bízta rá Nagy Ottó császár (972). Wolf gangnak ez az állása adta meg a módot arra, hogy a bajor apátságokat újjászervezhette. Működését azzal kezdte, hogy a 167-