Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

más 8 nagy apátság is átvett s azáltal azok szinte uralkodókká váltak az angol szerzetesi életben. Lanfranc Dunstanék „Concordia"-] át vette alapul s ahhoz csatolta a beci—caeni élet hasznosíthatónak vélt elemeit. A püspökök s még inkább az érsekek fölügyeleti jogát tiszteletben tartotta s ragaszkodott a normann társadalom hűbéri berendezkedéséhez is. így aztán a királyok, az egyházi és a világi főurak egyaránt készségesen támogatták az újszellemű bencések szervezkedését. A fejlődés arányait szemlélhetjük abban, hogy a korábbi kb. 30—34 apátság száma a XIII. század elejére már a 100-at is meghaladta s a 10—20 főnyi konventek helyét a 40—60—100 személyes közösségek vették át a nagyszabásúan kiépített monostorokban és templomokban; a canterburyi érseki apátságnak kb. 150 tagja volt a XII. század folyamán. Hódító Vilmos győzelme színhelyén a Battle-i apátságot alapította, mások pedig a régi nagy monostorokba, Wearmouthba, Yarrowba, Whitbybe vittek új életet. Lanfranc és bencés követői abban is Dunstanék tanítványainak mutatkoztak, hogy tovább fejlesztették a ,,Kathedrális apátságok" intézményét s a régebbi 4 mellé 6 újat (Bath, Rochester, Norwich, Coventry, Ely, Durham) állítottak. így aztán a 16 püspökségből 10 mellett bencés káptalan működött. A bencés konvent-káptalan által választott, illetőleg a király által kijelölt vagy kinevezett bencés vagy világi pap püspök- és érsek-apátok főgondja természetesen egyházmegyéjük kormányzása s közéleti föladataik végzése volt — konventjük életét az általuk rendelt, később a közösség által választott perjelek irányították. Ennek a sajátos kapcsolatnak mindenesetre inkább az egyházi, mint a szerzetesi élet látta hasznát — de tény, hogy az angol egyháznak ez a „monachalis", bencés színezete megmaradt a Rómától való elszakadásig. Azt, hogy ezekben a normann vezetés alá került s hamarosan normann jellegűvé vált nagy apátságokban milyen élénk lelki és szellemi műveltség alakult ki, majd később fogjuk ismertetni. A számos kisebb-nagyobb, Clunytől függő perjelség és cella nem játszott ugyan jelentősebb szerepet Anglia egyházi és kulturális életében, két clunyi bencés viszont szinte félévszázadon át nemcsak egyházi, hanem politikai téren is vezető egyéniség volt. Blois Henrik 1126-tól a glastonburyi apáti, 1129-től 1171-ig a winchesteri püspöki széket is betöltötte. Foliot Gilbert 1139től 1148-ig a gloucesteri apátságot, 1163-ig a herefordi, 1187-ig a londoni püspökséget kormányozta. 165-