Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

lépett a pápai trónra II. Orbán. Mások mint pápai követek mű­ködtek — így Máté albanói bíboros püspök Franciaországban 1127-től 1132-ig, Blois Péter winchester püspök Angliában 1139-től 1143-ig. Normandia bencés életének újjászervezői olaszok: volpianói Vilmos, Lanfranc és Anzelm Miután az eddigiekben főbb vonásaiban figyelemmel kísértük a clunyi mozgalom keletkezését, mibenlétét és elterjedését, a következőkben azokat a különféle reformmozgalmakat fogjuk ismertetni, melyek a kétségtelenül legnagyobb hatású clunyi irányzat mellett, azzal rokon vagy attól többé-kevésbé eltérő szellemben igyekeztek a X.—XII. századi monostorokban a re­guláris bencés életet virágzóvá tenni. Szt Odó kortársa volt a Brogneban született Szt Gellért, aki ifjúságát a közeli Namur grófjának udvarában töltötte. S t De­nisben került érintkezésbe a hazájában már szinte ismeretlen szerzetességgel s 919-ben ott lépett monostorba. Később azon­ban visszatért a Brogneban már korábban épített kis remetesé­gébe s ott akart elvonult, csupán aszketikus gyakorlatainak szen­telt életet folytatni. De ennek híre terjedt s Lotharingia hercege és Flandria grófja egymásután adták át neki monostoraikat, hogy megújítsa bennük az igazi szerzetesi életet. Legjelentősebb apát­ságai a két genti, aztán St Amand, St Bertin s az arrasi St Vaast voltak. A normann herceg megbízásából egyik tanítványa aztán St Wandrille, Mont-St-Michel s a roueni St Ouen monostorokat szervezte újjá. Önmegtagadó egyéniségének nagy volt a személyi hatása, de halála (959) után az csakhamar eltűnt, mert sem sza­bályzatot, sem szervezetet nem készített annak fönntartására. Normand területeken félszázad múlva a hozzá hasonlóan asz­ketikus fölfogású volpianói Szt Vilmos (961—1031) lépett a nyomába. Már gyermekkorában az egyik olasz kolostorba került; ott végezte tanulmányait, majd az iskolát vezette. Később Szt Majolushoz csatlakozva Clunybe költözött. De csak 3 évig ma­radt ott, mert 990-ben a dijoni St Benignus apátjává válasz­tották s ezzel megkezdődött reformátori működése. Bár a clunyi szellem erős hatást gyakorolt rá, nem csatlako­zott annak szervezetéhez, s más tekintetben is önálló utakon ha­ladt. Liturgikus vonatkozásokban általában követte a clunyi szokásokat, de annak a világtól való elzárkózását nem helyeselte. Ez a fölfogás látszik abból, hogy a tudományosan jól képzett apát az 1001-ben újjászervezett Fécampban nyilvános kolostori 160-

Next

/
Thumbnails
Contents