Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

bízottjai révén — a clunyi apát gondoskodott. Ily módon a clunyi kongregáció tagjai nemcsak a patronátus, a kegyúri beavatkozások terhétől és veszedelmétől szabadultak meg, hanem a megyéspüspökök joghatóságával szemben is exemptek lettek. A nagy apátok kétszázados sorozatát Petrus Venerabilis folytatta és zárta le, aki a Rómában lemondatott Pontius és a csak rövid ideig működő II. Hugó halála után került Cluny élére. Az 1122-től 1156-ig kormányzó „tiszteletreméltó" Péter tudományával és életszentségével egyaránt kivált kortársai között. Szelídsége és jósága biztosította számára rendtársai bizalmát és szeretetét, bölcsessége és a benedeki discretio pedig megszerezte azt a tiszteletet és tekintélyt, melyet a kor vezető egyéniségei részéről élvezett. Érintkezésben állott kora pápáival, a bizánci császárral, a francia, a kasztíliai, az aragoniai, a szicíliai, a norvég királlyal, a jeruzsálemi és a konstantinápolyi pátriárkával, érsekekkel és püspökökkel, Szt Bernáttal és sok más tekintélyes férfiúval. Vizitációs körútjain Franciaországon kívül megjárta Itáliát, Hispániát és Angliát. Szt Bernáték támadásaival szemben nyugodtan és teljes meggyőződéssel védte Cluny életformájának létjogosultságát, bár 1132-ben már ő is szükségesnek tartotta, hogy az általa összehívott káptalanon meghallgassa rendtársai véleményét. Az 1146-ban kiadott statútumaiban némileg már újra szabályozta a „clunyi rend" életét és kormányzatát. Nemes emberszeretetét azáltal is bebizonyította, hogy készségesen fogodta monostorába az erkölcsi és szellemi élet terén sok ellentmondást kiváltó Petrus Abaelardust, aki Cluny egyik perjelségében fejezte be mozgalmas, tudományos vonatkozásban nagyon jelentős életét. Az apátok személyi kiválósága és a szervezet összefogó ereje a XII. század közepére páratlanul naggyá fejlesztette Cluny hatósugarát. 1150-re lehet tenni azoknak az apátságoknak, perjelségeknek és celláknak a számát, melyek az akkortájt a maximális létszámú, 460 tagot számláló clunyi konvent jogi, vagy legalábbis szellemi irányítása alatt állottak. Ezek közül több, mint 800 francia, 100 német, 40—50 angol, illetőleg olasz, sok pedig spanyol területeken feküdt. De Péter kormányzása idején már a szentföldi Tábor-hegy és más szíriai apátságok bencései is jelentették csatlakozásukat. Ám ezeken kívül az is mutatja Cluny tekintélyét és hatalmát, hogy szerzetesei közül többen jutottak a legmagasabb egyházi állásokba, ahol aztán nemcsak az Egyház, hanem Cluny javát is szolgálták. így a XI. században 3 évtizeden át tartották kezükben a legjelentősebb, az ostiai bíboros püspökséget s onnét 159-