Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

bízottjai révén — a clunyi apát gondoskodott. Ily módon a clu­nyi kongregáció tagjai nemcsak a patronátus, a kegyúri beavat­kozások terhétől és veszedelmétől szabadultak meg, hanem a megyéspüspökök joghatóságával szemben is exemptek lettek. A nagy apátok kétszázados sorozatát Petrus Venerabilis foly­tatta és zárta le, aki a Rómában lemondatott Pontius és a csak rövid ideig működő II. Hugó halála után került Cluny élére. Az 1122-től 1156-ig kormányzó „tiszteletreméltó" Péter tudo­mányával és életszentségével egyaránt kivált kortársai között. Szelídsége és jósága biztosította számára rendtársai bizalmát és szeretetét, bölcsessége és a benedeki discretio pedig megsze­rezte azt a tiszteletet és tekintélyt, melyet a kor vezető egyéni­ségei részéről élvezett. Érintkezésben állott kora pápáival, a bi­zánci császárral, a francia, a kasztíliai, az aragoniai, a szicíliai, a norvég királlyal, a jeruzsálemi és a konstantinápolyi pátriár­kával, érsekekkel és püspökökkel, Szt Bernáttal és sok más te­kintélyes férfiúval. Vizitációs körútjain Franciaországon kívül megjárta Itáliát, Hispániát és Angliát. Szt Bernáték támadásai­val szemben nyugodtan és teljes meggyőződéssel védte Cluny életformájának létjogosultságát, bár 1132-ben már ő is szüksé­gesnek tartotta, hogy az általa összehívott káptalanon meghall­gassa rendtársai véleményét. Az 1146-ban kiadott statútumai­ban némileg már újra szabályozta a „clunyi rend" életét és kor­mányzatát. Nemes emberszeretetét azáltal is bebizonyította, hogy készségesen fogodta monostorába az erkölcsi és szellemi élet terén sok ellentmondást kiváltó Petrus Abaelardust, aki Cluny egyik perjelségében fejezte be mozgalmas, tudományos vonat­kozásban nagyon jelentős életét. Az apátok személyi kiválósága és a szervezet összefogó ereje a XII. század közepére páratlanul naggyá fejlesztette Cluny ha­tósugarát. 1150-re lehet tenni azoknak az apátságoknak, perjel­ségeknek és celláknak a számát, melyek az akkortájt a maximális létszámú, 460 tagot számláló clunyi konvent jogi, vagy legalábbis szellemi irányítása alatt állottak. Ezek közül több, mint 800 francia, 100 német, 40—50 angol, illetőleg olasz, sok pedig spa­nyol területeken feküdt. De Péter kormányzása idején már a szentföldi Tábor-hegy és más szíriai apátságok bencései is je­lentették csatlakozásukat. Ám ezeken kívül az is mutatja Cluny tekintélyét és hatalmát, hogy szerzetesei közül többen jutottak a legmagasabb egyházi állásokba, ahol aztán nemcsak az Egyház, hanem Cluny javát is szolgálták. így a XI. században 3 évtizeden át tartották ke­zükben a legjelentősebb, az ostiai bíboros püspökséget s onnét 159-

Next

/
Thumbnails
Contents