Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

lett a naggyá nőtt kongregáció szervezése, amit az egykori clunyi nagyperjelbal lett pápa, II. Orbán hagyott jóvá. A clunyi monostorok helyzete nem egy tekintetben a kor hűbéri társadalmának tagozódásához hasonlított, s erősen eltért a rendalapító Szt Benedek elgondolásától. Ö ugyanis azt akarta, hogy az egyes monostorok egymástól függetlenül, a Regula és az apát irányítása alatt éljék családiasan zárt egyéni életüket. A cél, a szerzetesi reform érdekében azonban nemcsak ezen a rendelkezésen tették túl magukat a clunyi apátok, hanem túlhaladtak anianei Szt Benedek elgondolásán is. Ö az erősen központosított hatalmat némileg meg akarta osztani az apátok nagykáptalanjával és az ellenőrzést végző vizitátorokkal. Clunyben minden hatalom — a törvényhozás, a kormányzás és az igazságszolgáltatás — egy személy, a clunyi apát kezében egyesült, aki azt a maga választott emberei segítségével gyakorolta. A kongregáció monostorai fölött Cluny állott, mely szabadon választotta apátját. A monostorok apátságokra és perjelségekre különültek. Az előbbiek között volt néhány olyan régi és tekintélyes monostor, mely szintén maga választhatta apátját — a clunyi apát csupán ellenőrizte és megerősítette a választást. A többi apátságot azonban éppúgy a clunyi apát látta el elöljáróval, mint a monostorok túlnyomó többségét kitevő perjelségeket is. Ezeknek a közvetlenül Clunytől függő apátságoknak és perjelségeknek aztán gyakran voltak olyan filiális kolostoraik, „cellá"-ik, melyek kormányzatát és belső életét már ők irányították. A clunyi szervezethez tartozó apátságok és perjelségek vehettek föl ugyan növendékeket, de mindannyian Clunynek tettek engedelmességi fogadalmat. A noviciátust is sokan Clunyben töltötték, miközben megismerkedtek a „clunyi szokások"-kal. Ám a clunyi szokások ismerete és a Clunytől való jogi függés nem jelentette a clunyi életmód egyetemes megvalósítását is. Annak mértéke erősen függött a kor- és a helyi viszonyoktól, főleg a konventek létszámától. A clunyi konvent évszázadokon keresztül igen népes volt s a nagyobb monostoroknak is volt 50—60 tagja. Ezzel szemben igen sok perjelség csak 8—12, a cellák zöme pedig alig néhány taggal rendelkezett. Ily körülmények közt viszont a clunyi életformát nehezen lehetett követni. A clunyi szervezettel kapcsolatban még azt is meg kell jegyeznünk, hogy az erős központosítás szinte teljesen kizárta a világi elem befolyását. Hasonlóképpen elenyészett a püspöki joghatóság is, mert a fegyelem megtartásának ellenőrzéséről s a szükséges javítások elvégzéséről — személyesen vagy meg158-