Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

A clunyi mozgalom hamarosan utat talált az olasz kolostorokba is. Ennek lehetőségét XI. János testvére és Róma ura, a „princeps Romanorum", Alberik adta meg 936-ban. Elsőnek a Szt Pál-apátság vette át a clunyi életmódot. Később Alberik aventinusi palotáját bocsátotta Odó rendelkezésére, aki ott szervezte meg azt a Szűz Mária-apátságot, mely a clunyi apátok és a clunyi szellem római otthona lett. A clunyi mozgalom alapvetésének és megindításának az érdeme a 942-ben meghalt Szt Odót illeti — a kiteljesítés dicsősége azonban elsősorban Szt Majolus apát (954—994) nevéhez fűződik. Mivel a 910 körül született Majolus szülei korán áldozatul estek a szaracénok gyilkolásának, ifjúságát rokonainál, a maconi grófoknál töltötte. Tanulmányait Lyonban befejezve pappá lett s elmúlt már 30 éves, amikor a clunyi élettel megismerkedve fölvételét kérte a kolostorba. A szép megjelenésű, kellemes hangú, az egyházi és világi műveltségben egyaránt otthonos, és természetfölötti gondolkozású szerzetest hamarosan a könyv- és kincstár élére állították, majd a betegeskedő Aymard apát helyettesévé, 954-ben pedig utódjává választották. Előnyös adottságai és tulajdonságai képesítették Majolust arra, hogy a reform eszméjét a legmagasabb körökben ismertesse és terjessze. Mindenekelőtt a burgundi királyi családdal vette föl az érintkezést. Berta királyné a peterlingeni (Svájc) kolostort alapította számára s ebben a munkában részt vett már leánya, Szt Adelhaid is, aki később Nagy Ottó császárnak lett a felesége, így érthető, hogy Adelhaid fiának, II. Ottó császárnak Majolus apát lett egyik legbefolyásosabb tanácsadója. Az itáliai reform a császár támogatásával haladt tovább s ezen az úton fontos állomás volt az egykori longobard főváros, Pavia kolostorainak a megjavítása. A császár környezetében ugyanis gyakran fordultak meg egyházi és világi előkelőségek, kik közül az ott megismert új szellemet nem egy igyekezett saját joghatósága területén meghonosítani. Jelentős esemény volt aztán a ravennai Apollinaris in Classe újjászervezése is. Franciaországban Capet Hugo és fia támogatták törekvéseit. Az aggastyán apát már a Párizs szomszédságában fekvő ősi St Denis megújítására indult királyi megbízással — végrehajtásában azonban a halál megakadályozta. Ez, az előkelő körökben oly járatos és oly mozgalmas életet élő apát alapjában véve mégis befelé fordult, szerény egyéniség volt. Legjellemzőbb erénye, alázatossága nyilatkozott meg abban, hogy sok tanulás és széles körű tudása mellett sem tartotta magát irodalmi alkotásra hivatottnak, s nemcsak a besançoni 154-