Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet
III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban
Míg Odó apát „Collationes"-ében a papság s még inkább a szerzetesség példát adó, szociális hivatásával foglalkozott, addig a Gerald aurillaci grófról készített életrajzában azt a nemes keresztény lovageszményt ábrázolta, melyet szélesebb körökben majd csak a XI.—XII. században látunk megvalósulni. Ily eszmék hatották át azt a Szt Odót, aki a „clunyi mozgalmat" megindította. Kifejezetten ugyan csak szerzetesi reformra törekedett, de meg volt győződve, hogy a kolostori élet nemesedése a társadalom vallás-erkölcsi megújhodását is nagymértékben fogja munkálni. Anianei Szt Benedek liturgikus eszméi beépülnek a „clunyi szokások"-ba Mikor Szt Odó a clunyi életforma — mint később mondták: a cluny szokások, „Consuetudines Cluniacenses"-ek kialakításán dolgozott, a Regulán kívül főleg anianei Szt Benedek hagyományaira támaszkodott, melyek a baumei apátságban otthonosak voltak. Berno apát az autuni Szt Márton-ikolostorból vitte magával azokat 886-ban, Autunt viszont abból a St Savinból népesítették be, mely anianei Szt Benedek közvetlen irányítása alatt állott. De Szt Odó életrajzírója kifejezetten is megmondotta, hogy „szokásaik" kialakítója anianei Szt Benedek volt. Abból azonban, hogy az alapelv, a kolostori élet célja — venerabile orationis domicilium — tekintetében megvolt az egyezés az anianei és a clunyi fölfogás között, nem következik, hogy az anianei hagyományokat Clunyben szolgai módon követték volna. Odó s az őt követő clunyi apátok — Majolus, Odiló, Hugó, Péter — elég erős egyéniségek voltak ahhoz, hogy a „clunyi szokások"-at saját belátásuk és koruk vallás-erkölcsi igényei szerint fejlesszék ki, illetőleg módosítsák. Ebből következőleg azt sem kell gondolnunk, hogy a „clunyi szokások" századokon át s minden Clunyhez tartozó monostorban azonos formában és változatlanul valósultak meg. Amit a következőkben bemutatunk, az, ha nem is kizárólagosan, főleg mégis a clunyi konvent X.—XII. századi életére vonatkozik. Ez az életforma minta lett, melyet mások több-kevesebb hűséggel törekedtek utánozni. A clunyi életmód legjellegzetesebb vonása kétségtelenül a liturgia páratlan mértékű kibontakozása volt. Az Űristen a „királyok királya, az uralkodók ura", az Űr Jézus az igazi „Krisztus király", akit állandó és legmagasabbfokú hódolat illet meg. Ezért az „opus Dei", az istentisztelet végzése a clunyi szerze150