Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

III. Fejezet • A bencés eszme kivirágzása és a vallásos gondolat uralom-ra jutása a román javaközépkorban

közvetlen irányítása alatt álló tíz s egynéhány kolostorban vert mélyebb gyökeret. Az apatságok legtöbbje még évtizedeken át változatlanul élte azt az életet, melynek eszményei az istentisztelet méltó végzése, az erkölcsi tökéletesedés komoly ápolása s az egyház és a társadalom javát szolgáló kulturális munka voltak — Hrabanus Maurus, Paschasius Radbertus, Servatus Lupus és társaik példája nyomán. A szerzetesség élete — miként az előző fejezetben láttuk — a VII. század óta, különösen pedig a karoling korban sokszoros szállal kapcsolódott a közélettel, a kolostort körülvevő egyházi és világi társadalom feudális életével. Amikor aztán ez az élet a IX. század második felében válságba került, a válság hasonló méretekben jelentkezett a kolostorokban is. Nagy Károly politikai alkotása rövid életű volt. Az Imperium fölbomlott, az azt összetartó központi hatalom elernyedt. Jámbor Lajos fiai atyjuk halála után, 843-ban a birodalmat három: a nyugati, francia — a keleti, német — sa Lotharingiát és Itáliát magába foglaló középső részre osztották. Az utódok azonban ezt a három részt sem tudták összetartani. A nagy hűbérurak önállósulási törekvése következtében a IX. század végére Aquitania, Burgundia, Normandia, függetlenülése után a francia uralom már csak a Loiretól a Scheldeig húzódó területre zsugorodott, ahol aztán Párizs grófja, Odó és utódai, a Capetingek vetették meg hatalmuk alapját. Itália birtokáért a karoling rokonságból származó friauli Berengár, a spoletói Wido, s a német Arnulf küzdöttek a század végéig anélkül, hogy érdemleges döntést érhettek volna el s a részekre bomlott félsziget így századokon át anarchikus harcok színtere maradt. A központi hatalom legelőbb az új német királyságban szilárdult meg. A karinthiai Arnulf, a frank Konrád s a szász Henrik küzdelmei után az utóbbi fia, Nagy Ottó (936—973) teljesen ura lett a helyzetnek s a német egység megteremtése után Nagy Károly jogutódaként a császári méltóságot is igényelte a maga és családja számára (962). A német, olasz és szláv területeket magába foglaló német-római császárság aztán 2—3 évszázadon át vezető hatalma lett Európának. A karoling birodalom fölbomlása és az új államok kialakulása és megszilárdulása természetesen nem történt háborúk és belső megrázkódtatások nélkül. A bajok ott voltak a legsúlyosabbak, ahol a fölbomlás a legnagyobb mérvű volt, s ahol az új helyzet kialakulása, a konszolidáció legtovább késett: Itáliában s még inkább Franciaországban. Ezekben az évtizedes harcokban élre kerülő nagy hűbérurak tárgyalni, szövetkezni voltak kénytele10 Szent Benedek fiainak I. 145