Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

Béda kolostorát, Yarrowot, a következők pedig a IX. század vé­gére szinte teljesen megsemmisítették a bencés apátságokat s tönkretették azok lelki, szellemi és anyagi kultúráját. A bencések és Nyugat vallási és kulturális fejlődése Korszakunk — a koraközépkor — bencés életének tárgyalá­sát a mondottak összefoglalásával fejezzük be. Történetünk jel­legzetességét abban látjuk, hogy a nyugati egyház szerzetesi sza­bályai között egyeduralomra jutott a Regula — Szt Benedek eszmevilága meghódította annak monostorait. Ez, a világgal szo­ros kapcsolatban levő bencés szerzetesség aztán kialakította a nyugati keresztény kultúrközösséget, a „Respublica Christi­ana"-t. Az eszme Nagy Szt Gergely indítására a lassanként ben­céssé váló szerzetesség századokon át tartó tudatos és szívós munkája következtében öltött testet, valósult meg. Szt Benedek gondolatvilága idők folyamán természetszerűleg fejlődött, mó­dosult, teljesebbé vált, mert az Angliában élő szerzetesek és frank követőik nem elégedtek meg az öncélú, zárt élettel, hanem a hithirdetés és az egyházszervezés munkája mellett magasfokú keresztény kultúrát is alakítottak ki. Az új szellemi és anyagi kultúrának a bencés monostorok lettek példát mutató központ­jai a fejlődésnek indult germán népek számára. A VII.—IX. század bencéseiben erős missziós lelkület fejlődött ki. Annak egyik forrása nyilvánvalóan maga a Regula volt, mely arra tanította a szerzeteseket, hogy „minden helyen ugyanazt az egy Urat szolgáljuk, ugyanannak az egy Királynak katonás­kodunk" (LXI. 26—27). Ez a lelkület vitte őket Rómából Ang­liába, hogy új hazájukban is régi erővel valósítsák meg és ter­jesszék a keresztény világnézetet és életmódot. Ez a missziós lelkület hatotta át a korszak vezető bencéseit s ez, a kor követelményeihez alkalmazkodó szellemiség terem­tette meg a jogi kapcsolatok és szervezeti előírások nélkül is a bencés rendnek, az „ordo monasticus"-nak azt az erkölcsi egy­ségét, mely aztán a nyugati kereszténység kulturális egységét alakította ki. Ezt a tényt világosan szemlélhetjük a Szt Benedek hagyományain újjáépülő olasz Montecassinón, ahol a VIII. szá­zadban az angol Willebald, a német Sturmi, a francia Adalhard élte, illetőleg ismerte meg a reguláris bencés életet. Ennek a ben­cés és keresztény univerzalizmusnak volt fáradhatatlan apostola az az angol Szt Bonifác, aki megjárta az olasz, francia és német területeket, az a francia Servatus Lupus, aki a pápával levele­zett, Fuldában és Yorkban tartózkodott s az az angol Alkuin, 139-

Next

/
Thumbnails
Contents