Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

tási jogot. A több napig, esetleg hetekig tartó vásárokat (Messe) rendszerint a monostor védőszentjének ünnepére, a templom búcsújára vagy az egyházi év valamelyik főbb ünnepére tették, amikor nagy sokadalom gyűlt össze istentiszteletre, misére (Messe) az apátság környékén. Híresek voltak Nonantula, Bobbio, St Denis vásárai, melyeken valódi nemzetközi társaság jelent meg, s ahol főleg luxuscikkeket (arany-, ezüsttárgyakat, selyem-, és szövetárukat), istentisztelethez szükséges dolgokat (tömjént, olajat, bort, viaszt) s rabszolgákat adtak-vettek. Ugyanakkor — a VIII. és a IX. században — több frank apátság pl. St Denis, Jumiéges, Corbie, Korvey, Prüm) nyert pénzverési jogot. A kereskedelem és a pénzforgalom erősödésével így lettek a nagyobb apátságok — az itáliai kereskedő városok s azok polgárai mellett — a pénzkölcsönzés fontos tényezőivé. Ők azonban a kölcsönt nem kamat, hanem zálog (pl. birtok, halastó) ellenében adták. A kölcsönzés ideje alatt az övöké lett a zálog jövedelme — de maga a zálog is, ha a kikötött időre a hitelező nem kapta vissza kölcsön adott pénzét. Az angol-szász apátságok elhanyatlása A VIII—IX. század bencés életének tárgyalása során szinte kizárólag a frank birodalom és Itália monostoraira, azok belső eletére és külső hatására voltunk tekintettel, miközben hallgattunk az angol-szász apátságokról. Ezen eljárásunknak abban adjuk magyarázatát, hogy amint a kor egyházai és politikai életének nagy mozgatói a Karolingok s kisebb mértékben a longobard uralkodók voltak, úgy a bencés szerzetesi élet is az ő birodalmukban bontakozott ki legnagyobb arányaiban és legerősebb hatásaiban. Fejezetünk elején ismertettük, hogy a római szerzetesség miként vert gyökeret Angliában s azt a kereszténységre térítve miként jutott el Béda Venerabilisben, Szt Bonifácban és Alkuinban erkölcsi és szellemi fejlődése csúcspontjára, miközben bencéssé is vált. Ám azóta éppen a legértékesebb bencések hagyták el hazájukat s a frank birodalomban fejtették ki korszalkotó tevékenységüket. Ezen erkölcsi vérveszteségen kívül az is hátrányosan érintette az angol-szász bencés életet, hogy nagy gazdagságuk nem egy világi hatalmasságot s egyháziakat is csábított arra, hogy egyegy apátságot, annak birtokát megszerezzék maguknak. De még nagyobb baj volt, hogy 793-ban megindultak azok a skandináv, majd dán támadások, melyek közül már az első elpusztította 138-