Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

kultúrterületek és gazdasági módszerek ismerete révén a bencések sok tekintetben fölényben voltak a germánok primitív gazdasági tudásával szemben. így a farfai kolostorból terjedt el Columella „De re rustica" c. gazdasági munkájának ismerete, amit aztán híres verses művében, a Hortulusban Walafrid Strabo is fölhasznált. De a Regula is ismételten emlegette a kertet, s a gyümölcs- és főzelékfélék szerepét a kolostor háztartásában. S az apátságok közelében rendszerint meg is találhatók a kertek, melyekben zöldséget, veteményeket, gyümölcsöket, virágokat, s gyógynövényeket termesztettek. A szerzetesek kertművelése természetesen hatással volt az azt szemlélő népek gazdálkodására s még Nagy Károly is onnét vett mintát. Hogy a kolostorok példáját követték, azt az is bizonyítja, hogy a németek sok gyümölcs, virág, zöldség és vetemény nevét (Frucht, Kirsche, Feige, Rose, Petersilie, Spargel, Linse stb.) a latinul beszélő szerzetesektől vették át. A szőlőtermesztés fokozását már csak a szentmiséhez szükséges bor előállítása végett is szorgalmazták a bencések, mint azt a fritzlari Szt Wigbert apát életrajzából is láthatjuk. A szőlőkultúra intenzitására következtethetünk abból, hogy Arnulf király a IX. század vége felé 140 szőlőt adományozott a regensburgi St Emmeramnak. Itáliában hasonlóképpen fontosnak tartották az olajfák kultúráját. Különös gondot fordítottak aztán halastavak létesítésére s a méhészkedésre. Az első azért volt szükséges, mert a négylábúakkal és a szárnyasokkal szemben a halak húsának használatát a Regula sem tilalmazta, a másik termékét pedig a mécs, gyertya és mézser készítéséhez használták. Bár a kolostorok — s általában a koraközépkor nagybirtokai — önellátásra rendezkedtek be, mégis voltak fölös mezőgazdasági terményeik és ipari termékeik, de bizonyos szükségleteik is. Ebből természetszerűleg köv-tkezett a kereskedelem kifejlődése. Kezdetben ugyan inkább csak csere, kölcsönös ajándékozás volt gyakorlatban, miből aztán kereskedelem alakult ki s végül megjelent a pénz is mint csereeszköz. Magától értetődő, hogy inkább a nagyobb apátságok bonyolítottak le szárazon és vízen jelentősebb kereskedelmet. A Loireon főleg Fleury, a Szajnán St Germain-des-Prés és St Denis, a Rajnán Prüm, a Pón Bobbio, a tengeren a marseillesi St Victor és St Wandrille kereskedett, de még Farfának is voltak hajói. Az uralkodók sok apátságnak adtak vámmentességet; Karlmann 769-ben az itáliai Novalesének biztosított szabad kereskedelmet országában. A VIII. századtól kezdve mind több apátság kapott vásártar137-