Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

tori tervrajzban szemlélhetjük, melyet Reichenauban készítettek, s amelynek másolatát Heitó apát 820 táján küldte meg a szomszédos St Gallen apátjának, Gozpertnak. Sajnos, a bencés építkezések első két századának alkotásait a népvándorlás hullámai szinte teljesen elpusztították, a megmaradt anyagot pedig a későbbi építkezésekben hasznosították. A Szt Benedek által épített 12X19 méter méretű montecassinói Szt Márton-kápolnának csupán az alapjait találták meg 1953ban. A VIII. század óta azonban vannak olyan adataink és emlékeink, melyek alapján a Karoling-kor bencés építészetét legalábbis vázlatszerűen ábrázolhatjuk. A bencések építkezése természetszerűleg kapcsolódott azokhoz a klasszikus hagyományokhoz, melyek annyi-sok fizikai és erkölcsi megrázkódtatás ellenére sem tűntek el Itáliában. Az építkezés egymással kapcsolatban álló két fő objektuma az oratóriumból kifejlett templom és a szerzetesek otthona volt. A meginduló bencés templomépítkezések mintái a római bazilikák voltak, melyek téglalap alakú belső térségét rendszerint 2 oszlopsor 3 hajóra tagolta. A keletelt hajók — többször csak a főhajó — félkör alaprajzú apszisban végződtek. A néppel szembenéző oltárt a főhajó nyugati apszisában állították föl. A hajók közül a középső szélesebb és magasabb volt, mint a 2 mellékhajó s így azok fölött helyezhették el a templomot megvilágító ablakokat. A menyezetet kazettás faburkolat alkotta. A nyugati rész oromzata előtt gyakran egy atriumnak vagy paradicsomnak nevezett előcsarnok vagy udvar állott, melyet árkádokkal szegélyezett, az udvar felé nyitott folyosó vett körül. A montecassinói bazilikát az új életet kezdő monostor apátja, Petronax építette a VIII. század első felében, utódai aztán tovább fejlesztették és díszítették. A belső térséget 24 oszlop tagolta 3 hajóra. A volturnusi apátság 22 X 44 m keretes bazalikájában 32 oszlop állott. Ugyanilyen bazilikás típusú 5, illetőleg 3 hajós épület volt a római Szt Pál és a milánói Szt Ambrus kolostor temploma is. A frank birodalomban kezdetben inkább csak kápolnákat építettek a bencések — Corbieban és Jumiégesban 3, az arrasi St Vaastban 6 kápolna volt. De tmplomaik is még csak fából készültek. Később ezeket a kis szentélyeket egy nagyobb templomban egyesítették s Nagy Károly korában kezdődött a kőépítkezés. Mintául a frankok is a római bazilikát tekintették, de annak alaprajzán többféle módosítást eszközöltek. Angilbert apát a VIÍI. század végén építette azt a st riquieri templomot, melynek egy XI. századi kódexben talált képét a 9* 131