Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

jelentősége messze elmaradt a grammaticáé mögött. Közismert volt ugyanis Szt Pálnak a korinthusiakhoz írt első levelében ki­fejtett fölfogása: „Én is, mikor hozzátok mentem, testvérek, nem mentem a beszédnek vagy a bölcsességnek fönségével hirdetni nektek Krisztus bizonyságát; ... beszédem és tanításom nem ál­lott az emberi bölcsesség meggyőző szavaiból, hanem a Lélek és az erő bizonyítékából, hogy hitetek ne nyugodjék az emberek bölcsességén, hanem Istennek erején" (II, 1,4—5). Ennek értel­mében a hitet Isten ajándékának tekintették s nem az értelmi meggyőzés és meggyőződés eredményének. A legnagyobb mesterek — Alkuin, Hrabanus Maurus —mégis becsülték a dialecticát. Azt vallották, hogy az fejleszti ki a lo­gikus gondolkozás képességét, mely meg tudja különböztetni az igazat a hamistól, meg tudja cáfolni a heretikusokat s az a „tu­dományok tudománya". Aristoteles logikai műveit főleg Cicero és Boethius közvetítésével tanulmányozták tudósaink. A rhetorica művészete szintén csak kivételesen érdekelte a kolostori iskola mestereit és növendékeit. Azt tartották, hogy az azzal való foglalkozás nem annyira az egyháziaknak, mint in­kább az állam vezetőinek szükséges, akik annak keretében bizo­nyos jogi és közigazgatási ismeretekre tehetnek szert. A rheto­rica vezérfonalát Cicero „De oratoře" és Quintilianus „De insti­tutione oratoria" című műve szolgáltatta. A trivium ezen 3 tárgya után a klasszikus oktatásban a quadrivium 4 tantárgya, „ars"-a következett. Ezekkel azonban csak a kiválóbb iskolák tanítói és növendékei foglalkoztak — ezek már a speciális tudományos érdeklődés köréhez tartoztak. Az arithmetica eléggé misztikus tudomány volt, amennyiben a szentírásban szereplő számok titkos jelentéseit kereste. Gya­korlati vonatkozásban az idő-, főleg a húsvét-számításnál vették hasznát. Az ezt végző „computistá"-knak bizonyos fokú csilla­gászati ismeretekkel is kellett rendelkezniük, amiket az astronó­mia disciplinája közvetített számukra. A rómaiak enemű tudo­mányát Boethius, Cassiodorus és Béda származtatta át a közép­kornak. A geometria témaköre igen szűk határok között moz­gott. A musica tudományában megkülönböztették az éneket és a zenét s elméletileg valójában csak az utóbbival foglalkoztak. Főleg Boethius és Alkuin művei nyomán ismertették a hangok, a hangok nemei, a hangközök, a konszonancia, az akusztika stb. problémáit. A grammatica s a többi tárgyak tanításánál is szívesen alkal­mazták mestereink a katechetikus formát. Miután a vonatkozó tételt vagy tárgyat könyvük és az ahhoz készített jegyzeteik föl­123

Next

/
Thumbnails
Contents