Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

jelentősége messze elmaradt a grammaticáé mögött. Közismert volt ugyanis Szt Pálnak a korinthusiakhoz írt első levelében kifejtett fölfogása: „Én is, mikor hozzátok mentem, testvérek, nem mentem a beszédnek vagy a bölcsességnek fönségével hirdetni nektek Krisztus bizonyságát; ... beszédem és tanításom nem állott az emberi bölcsesség meggyőző szavaiból, hanem a Lélek és az erő bizonyítékából, hogy hitetek ne nyugodjék az emberek bölcsességén, hanem Istennek erején" (II, 1,4—5). Ennek értelmében a hitet Isten ajándékának tekintették s nem az értelmi meggyőzés és meggyőződés eredményének. A legnagyobb mesterek — Alkuin, Hrabanus Maurus —mégis becsülték a dialecticát. Azt vallották, hogy az fejleszti ki a logikus gondolkozás képességét, mely meg tudja különböztetni az igazat a hamistól, meg tudja cáfolni a heretikusokat s az a „tudományok tudománya". Aristoteles logikai műveit főleg Cicero és Boethius közvetítésével tanulmányozták tudósaink. A rhetorica művészete szintén csak kivételesen érdekelte a kolostori iskola mestereit és növendékeit. Azt tartották, hogy az azzal való foglalkozás nem annyira az egyháziaknak, mint inkább az állam vezetőinek szükséges, akik annak keretében bizonyos jogi és közigazgatási ismeretekre tehetnek szert. A rhetorica vezérfonalát Cicero „De oratoře" és Quintilianus „De institutione oratoria" című műve szolgáltatta. A trivium ezen 3 tárgya után a klasszikus oktatásban a quadrivium 4 tantárgya, „ars"-a következett. Ezekkel azonban csak a kiválóbb iskolák tanítói és növendékei foglalkoztak — ezek már a speciális tudományos érdeklődés köréhez tartoztak. Az arithmetica eléggé misztikus tudomány volt, amennyiben a szentírásban szereplő számok titkos jelentéseit kereste. Gyakorlati vonatkozásban az idő-, főleg a húsvét-számításnál vették hasznát. Az ezt végző „computistá"-knak bizonyos fokú csillagászati ismeretekkel is kellett rendelkezniük, amiket az astronómia disciplinája közvetített számukra. A rómaiak enemű tudományát Boethius, Cassiodorus és Béda származtatta át a középkornak. A geometria témaköre igen szűk határok között mozgott. A musica tudományában megkülönböztették az éneket és a zenét s elméletileg valójában csak az utóbbival foglalkoztak. Főleg Boethius és Alkuin művei nyomán ismertették a hangok, a hangok nemei, a hangközök, a konszonancia, az akusztika stb. problémáit. A grammatica s a többi tárgyak tanításánál is szívesen alkalmazták mestereink a katechetikus formát. Miután a vonatkozó tételt vagy tárgyat könyvük és az ahhoz készített jegyzeteik föl123