Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

A karácsonyi ünnepek alatt tartott esti körmeneten viszont egy almával telt kosarat helyeztetett az azon részt vevő fiúk mellé s örömmel állapította meg, hogy a magukon uralkodó fiúk még csak rá se tekintettek a kosárra. Ezen látogatása emlékére aztán háromnapos szünetet engedélyezett Konrád, amit a st galleni diákok évszázadokon át meg is tartottak. A másik eset két évtizeddel később történt, 937 ápr. 26-án. A circatorok. a fölügyelők jelentése alapján főnökük, a magister meg akarta büntetni a fegyelmezetlenségen kapott fiúkat, ami alsó ruhán keresztül való vesszőzést jelentett. A vesszőkért a házba küldött növendék azonban kétségbeesett módon akart magán és társain segíteni. Az útközben, a tűzhelyen szerzett lánggal fölgyújtotta a kolostor száraz fatetőzetét s a széltől élesztett tűzvész szinte az egész kolostort elhamvasztotta . .. A vallás-erkölcsi nevelés és szigorú fegyelmezés mellett kellő gondot fordítottak a kolostori iskolák növendékeik egészségének ápolására, azok testi nevelésére is. Korunk életerős germán emberei nemcsak értékelték, hanem hasznosították is a szabad természet nyújtotta lehetőségeket. A Paulus Diaconusnak tulajdonított délitáliai Regula^kommentár szerint a tanulók megfelelő ruházatot és ellátást (tejen, tojáson kívül húst is) kaptak s naponként legalább egy órát játszottak a szabadban. Ami a szellemi képzést, az oktatást illeti, a bencés magister az alsó fokon mindenekelőtt néhány imádságra s a hit- és erkölcstan elemeire tanította meg növendékeit. Mivel a nappali istentiszteleten az oblatus tanulók is részt vettek, fontos volt számukra a latin nyelvű zsoltárok s egyéb liturgikus imák szövegének és dallamának elsajátítása, ami hallás és sokszoros gyakorlás, ismétlés által történt. A „memoriter"-tanulás a könyv szűkében levő középkori pedagógiát általában jellemezte s ez magyarázza jórészt teljesítőképessége korlátozottságát is. Az olvasás a már ismert zsoltárszövegeken kezdődött, amit az írás elsajátítása követett. Ez nagy erőfeszítést kívánt a mester és tanuló részéről egyaránt. Kezdetben csak stílust, íróvesszőt kaptak kezükbe a növendékek s viasztáblára igyekeztek betűket vetni. Tollat és pergamentet csak a már gyakorlottabbak vehettek kezükbe. Az írástörténet bizonyítja, hogy a karoling-reneszánsz ezen a téren is nagy eredményt ért el. A merovingkor alig olvasható kurzív írása helyett kialakította, és széles körökben elterjesztette a csinos „karoling minuscula" típusát, miközben a montecassinóiak a „scriptura Beneventana"1 fejlesztették ki. A 6 római számjeggyel dolgozó számolás tanítása nehéz föladatot jelentett. Az abacusnak nevezett számolótáblán kívül a két 121