Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

Bevezetés

BEVEZETÉS A SZERZETESI ESZME ÉS INTÉZMÉNY KIALAKULÁSA A KERESZTÉNY ÓKORBAN A szerzetesség és a „

religio" A szerzetesség eszmei alapját, célját és értelmét a vallásos életeszmény, az Istennel való kapcsolat, a „religio" lehető tökéletes megvalósításában jelölhetjük meg. A szerzetes „religiosus", mert hivatásszerűen törekszik az erkölcsi tökéletességre. „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek Téged, egyedüli igaz Istent, és akit küldöttéi, Jézus Krisztust" (Jn XVII. 3.). Istennek és a hozzánk való viszonyának megismeréséből természetszerűleg következik az Ö szeretete és szolgálata. Ennek a természetfölötti világnézetnek és a neki megfelelő életmódnak azonban akadályai vannak. Eszményi szárnyalásunkat ellensúlyozza, sokszor lehetetlenné teszi anyagias vonzódásunk, mely a természetfölöttivel szemben nagyon is a természetesre irányul. Világnézetünknek és magatartásunknak ezt a kettősségét világosan hirdette Szt Pál, amikor azt mondotta: „A belső ember szerint örömöm találom Isten törvényében, de más törvényt tapasztalok tagjaimban." (Róm. VII. 23.) Az Égnek és a Földnek, az anyagnak és a szellemnek, a testnek és a léleknek ez a kettőssége és ellentétessége okozza az emberi élet feszültségét, állandó nyugtalanságát, a szemben álló erők küzdelmét. Erkölcsi életünknek ez a küzdelme az a harc, melyről az Űr Jézus azt mondotta: „Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem, hogy kardot" (Mt X. 34.). Ezt a harcot — Istent az akadályok ellenére is megismerni, szeretni, szolgálni — jól megharcolni és diadalmasan befejezni: az emberi élet értelme, az evangéliumi életeszmény megvalósítása. „Ha tökéletes akarsz lenni...": az evangéliumi tanácsok A vallásos életeszmény megvalósításáért, az erkölcsi tökéletesedésért folytatott sikeres harcnak sajátos akadályai és sajátos eszközei vannak. Az akadályok Szt. János I. levele szerint „a 13