Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

a bencés szerzetesség legfontosabb munkássága — a Regula transcendens célkitűzését természetesen érvényben tartva — a keresztény kultúra fejlesztésére és terjesztésére irányult. Hogy annak alapvetése és legfőbb vezetése a bencés tudósok — Alkuin, Hrabanus Maurus, Servatus Lupus és társaik — kezében volt, azt a Karoling-reneszánsz ismertetése során már hangsúlyoztuk. A következőkben azoknak a bencéseknek a munkásságát fogjuk jellemezni, akik mint a kolostori iskolák mesterei, mint a scriptoriumok írói, másolói és művészei rendszerint névtelenül végezték áldásos tevékenységüket. Fegyelem és derű; az oktatás anyaga és módszere a kolostori iskolákban A kolostori iskolák Nagy Károly korától kezdve rendszerint két, belső és külső tagozattal rendelkeztek. A „schola interna"-t a szerzetesi életre szánt gyermekek és ifjak, a „pueri oblati" és a „scholares" számára a kolostorokban szervezték meg — a „schola externa" pedig a világi hivatásra vagy egyházi pályára készülők részére a kolostoron, illetőleg a klauzúrán kívül állott. A gyermekek általában 5—7 éves korban kerültek az iskolába, melyet a mester, a magister vezetett. Népesebb iskolában több magister is működött s munkájukat a principális irányította, a kisebb konventek viszont néha más kolostorból szereztek megfelelő magistert. A kolostori iskola legfőbb nevelési elvét a Regula úgy határozta meg, hogy „a mester keménységét és az atya jóságát" szükség és alkalom szerint kell váltogatni, hogy a gyermekből kötelességteljesítő, fegyelmezett, jóra törekvő ifjú, illetőleg férfiú váljék. A jó szó és buzdítás, figyelmeztetés és korholás mellett a testi fenyíték — böjtölés és vesszőzés — alkalmazása is megtalálható Szt Benedek nevelési eszközei között. Amint a szerzeteseknél, úgy — sőt még inkább — az iskolás ifjúságnál is állandó, éjjel-nappali ellenőrzést gyakoroltak az elöljárók. Korunk nevelési eljárásáról — sajnos — nem maradt fönn részletes leírás, St Gallen történetében, a „Casus sancti Galli"ban mégis olvashatunk néhány epizódot, mely a kolostori iskola derűs és borús oldalára egyaránt jellemző fényt vet. Mikor I. Konrád (911—918) meglátogatta St Gallent, az étkezés alatt — mint máskor is — az iskola növendékei olvastak föl részleteket a szentírásból. A király az egymást fölváltó fölolvasóknak egy-egy pénzdarabot dugott a szájába. Egyikük azonban kiköpte azt, mire az uralkodó megjegyezte: ,.Ebből derék szerzetes lesz!" 120