Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

katonaságot bocsát az uralkodó rendelkezésére, 16 apátság csu­pán ajándékot ad, 54 pedig imádsággal támogatja a császár tö­rekvéseit. St Riquier 831-ben 110 lovas katonát tartott garni­zonjában, a „vicus militum"-ban. Bobbio, Farfa, Nonantula ala­pításával a longobard uralkodóknak politikai és katonai céljuk is volt. Farfában külön lakosztályt rendeztek be a császárok szá­mára. Ezekkel a kötelezettségekkel szemben viszont nagy előnyt jelentett számukra az a császártól vagy királytól adományozott „immunitás", mely adózás, közigazgatás és igazságszolgáltatás tekintetében mentesítette őket az állami közegek beavatkozása alól, s mintegy autonóm közösségekké tette az illető kolosto­rokat. Ez a kisebb-nagyobb fokú önkormányzat kezdetben inkább csak a kolostorra s annak lakóira vonatkozott, később azonban az apátsági birtokokra s azok népeire is kiterjedt. Ezt a tágabb­körű önkormányzatot frank területen az apát nevében a kolostor legfőbb vazallusa, a tekintélyes civil ügyvivő — advocatus, Vogt, avoué — irányította, aki általában a kolostor anyagi és világi ügyeinek és érdekeinek védője és képviselője volt, s a katonai és a végrehajtó hatalmat is kezében tartotta. Állásának nagy jelentősége miatt megkívánta Nagy Károly, hogy az illető isten­félő, törvénytudó és birtokos úr legyen, aki hatalmát szelíden és igazságosan gyakorolja. De ugyanezért érthető az is, hogy az ügyvivő személye az uralkodó számára is fontos volt s kiválasz­tásánál igyekezett saját álláspontját érvényesíteni. A nem ki­rályi kolostorok urai a maguk és utódaik számára törekedtek az „advocatia"-t s a vele járó jogokat és kötelességeket fönn­tartani. A konventek létszáma; az oblátusok és a konverzusok; a tagok származása, nevelése, liturgikus élete A jelentősebb kolostorok — a vallás-erkölcsi, a kulturális és a gazdasági életnek ezek a gócpontjai — önmagukban véve is igen tekintélyes közösségeket alkottak. Amennyiben a VII.— VIII. században kisebb volt a számuk, annyiban népesebbek vol­tak. A francia apátságok közül Corbienak 350, St Riquiernek, Fontenellenak 300 tagja volt, a németeknél Fuldát 270, Hersfel­det 150, Disentist 120, a trieri St Maximinust s á salzburgi St Petert kb. 100, Itáliában Bobbiót már a VII. század közepén 150, a későbbi Novalesét 500, Nonantulát pedig állítólag 1000 szer­zetes lakta. Ezek a számok aztán lényegesen csökkentek; a IX. században Fuldáé 180-ra, Fontenelleé 70-re, Disentisé 64-re szál­106

Next

/
Thumbnails
Contents