Szent Benedek fiainak világtörténete I. kötet

II. Fejezet • A Regula elterjesztése és a nyugati keresztény kultúrközösség megteremtése a koraközépkorban

katonaságot bocsát az uralkodó rendelkezésére, 16 apátság csupán ajándékot ad, 54 pedig imádsággal támogatja a császár törekvéseit. St Riquier 831-ben 110 lovas katonát tartott garnizonjában, a „vicus militum"-ban. Bobbio, Farfa, Nonantula alapításával a longobard uralkodóknak politikai és katonai céljuk is volt. Farfában külön lakosztályt rendeztek be a császárok számára. Ezekkel a kötelezettségekkel szemben viszont nagy előnyt jelentett számukra az a császártól vagy királytól adományozott „immunitás", mely adózás, közigazgatás és igazságszolgáltatás tekintetében mentesítette őket az állami közegek beavatkozása alól, s mintegy autonóm közösségekké tette az illető kolostorokat. Ez a kisebb-nagyobb fokú önkormányzat kezdetben inkább csak a kolostorra s annak lakóira vonatkozott, később azonban az apátsági birtokokra s azok népeire is kiterjedt. Ezt a tágabbkörű önkormányzatot frank területen az apát nevében a kolostor legfőbb vazallusa, a tekintélyes civil ügyvivő — advocatus, Vogt, avoué — irányította, aki általában a kolostor anyagi és világi ügyeinek és érdekeinek védője és képviselője volt, s a katonai és a végrehajtó hatalmat is kezében tartotta. Állásának nagy jelentősége miatt megkívánta Nagy Károly, hogy az illető istenfélő, törvénytudó és birtokos úr legyen, aki hatalmát szelíden és igazságosan gyakorolja. De ugyanezért érthető az is, hogy az ügyvivő személye az uralkodó számára is fontos volt s kiválasztásánál igyekezett saját álláspontját érvényesíteni. A nem királyi kolostorok urai a maguk és utódaik számára törekedtek az „advocatia"-t s a vele járó jogokat és kötelességeket fönntartani. A konventek létszáma; az oblátusok és a konverzusok; a tagok származása, nevelése, liturgikus élete A jelentősebb kolostorok — a vallás-erkölcsi, a kulturális és a gazdasági életnek ezek a gócpontjai — önmagukban véve is igen tekintélyes közösségeket alkottak. Amennyiben a VII.— VIII. században kisebb volt a számuk, annyiban népesebbek voltak. A francia apátságok közül Corbienak 350, St Riquiernek, Fontenellenak 300 tagja volt, a németeknél Fuldát 270, Hersfeldet 150, Disentist 120, a trieri St Maximinust s á salzburgi St Petert kb. 100, Itáliában Bobbiót már a VII. század közepén 150, a későbbi Novalesét 500, Nonantulát pedig állítólag 1000 szerzetes lakta. Ezek a számok aztán lényegesen csökkentek; a IX. században Fuldáé 180-ra, Fontenelleé 70-re, Disentisé 64-re szál106