Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

nek az eszt. érsek alá tartozó részén

2 terjedt el; azonban az érsekek távol voltak, s nem tudtak megfelelő orvosságról gondoskodni, s így történt, hogy miként gátszakadáskor, az egész tartományban szétterjedt. Ferdinánd és János királyok viszálya alatt az eretnekség megerősödött, a pk. birtokait a kincstárnak foglalta le, a pköt elűzte, a káptalant eltörölte. Mielőtt ez megtörtént, az 1556-i szászsebesi gyűlésből követeket küldöttek Abstemius Pál pkhöz, hogy ha akarja — Ferdinánd pártját elhagyva — Erdélyben maradhat, egyébként távozzék, amíg ezt biztonságosan felajánlják. A pk, a kat. vallás helyrehozhatatlan kárára s az egész pkség romlására eltávozott Erdélyből. Nem kell ugyan elhallgatni, hogy már a kiköltözés előtt elragadták a pk, az egyházak és a monostorok javait, amint ezt tanúsítja az 1556 : 10, tc. Bizonyos az is, hogy a pk. távozása után az eretnekek még kíméletlenebbek lettek s a szekularizációra tértek át, Abstemiusra V, Pius pápa 1560-i brévéjében a nyitrai pkség adminisztrálását bízta. Csaknem 50 évi üresedés után Náprági Demeter 1600-ban Báthory Zsigmond nominációjára a Szentszéktől megerősítve, ezután Erdélyben hívei oldalán állott. Utóda, Csiki István, gyakran halálra keresve, szinte mindenétől megfosztva menekült csak meg 1612-ben, ezután mint földönfutó mások jóságából élt Lengyel- és Magyarországban. Mindent megtett az Egyházért s e célból alkalmas papokat híva segítségül a kat, ügyet emelte, A veszprémi pkségre való áthelyezése után, ami 1618-ban történt, a katolikusok ügye oly állapotba jutott, hogy azt nem lehet elmondani.

3 Erdély rendjei ugyanis igen szigorú törvényt hoztak a kat.-ok ellen, amellyel az egész lelki vezetést vikáriusokra korlátozták, s a nyilvános istentisztelet számára bizonyos helyeket állapítottak meg. Appr, Const. I. pars 5. art.

4 A vikáriusok nevei közül csak keveset ismer a pk,, s az sem eléggé világos, hogy kitől kapták a joghatóságot. De kétségtelen, hogy nehéz szolgaságban éltek. A pknek vizitációkor kezébe került egy irat, amelyben a vikárius valamit elrendelt, s amit a pkí névvel kevélykedő kálvinista superintendens megerősített. Szebelebi Bertalan emléke mindig kedves lesz a pk, előtt, mert az ő fáradozása folytán az erdélyi örmények szakadár pkükkel együtt elfogadták a kat, hitet, s máig is a kat, nyájnak kiváló részét képezik. A Szentszék apostoli vikáriusokat küldött segítségül, de 1689 előtt a pk. egy ilyent sem talált. A nevezett évben

5 tűnik fel Kada István augustopolisi vál, pk, ; egy másik Domokos Kázmér ferences volt 1668-ban. Illyés András pk. már visszatérhetett nyájához, bár az eretnekektől zaklatva. Jobb sorsa volt már Mártonfy Györgynek. De ennek ellenére a törvények fennmaradtak. Mária Terézia 2 A szebeni és barcasági kerület. 3 Az említett áthelyezésnek nyomát seholsem találtuk. Valószínűleg Szentandrásy István erd. pknek áthelyezésére vonatkozik, 1632-ben. 4 A vikáriusokról: Appr. C. I. pars I. tit. 9. art. és I. pars VII. tit. 5 Igazában 1687-ben v. ö. Szeredai, Series . . . Episcoporum Transilv., A. Carolinae. 1790. 220.