Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

Diakovár, 1823. ápr. 19, A pk. levele az apostoli nunciushoz. E levelében, amelyhez csatoltan az 1820-i jelentés másolatát és kérelmeível összefüggő szentek jegyzékét is elküldte, a pk, nuncius közbenjárását kéri, hogy említett jelentésére és kérelmeire választ kapjon, ami eddig nem történt meg. Felelet. 1823. jún, 18, A legnagyobb akadályok miatt nem tartható papi gyűléseknek a jelentésben említett pótlását helyeslik a biborosok. Nem kételkednek, hogy a pk, törekedni fog a plébániatemplomok megfelelő felszerelésére, e célra szükség esetén a kanonokí javadalmakat és plébánosi jövedelmeket is bizonyos mértékben fölhasználhatja. Biztosra veszik, hogy ha csak fölülmulhatatlan akadályok nem állnának útjában, nem hagyná az e, m.-jét legalábbis egy női kolostor és férfi-konfraternítás nélkül. Az Afflicta Humanitas társulatról felvilágosítást kérnek, A Szertartások Kongregációja a kívánt officiumok és misék mondásába beleegyezett, A pk, hihetőleg megkapta e rendelkezését. Csanádi Püspökség. 1739, Prokurátor: de Gentili József Callixtus apát, [Mellékelve Adalbertus (Falkenstein) pk. Szeged, 1738. dec, 7-ről kelt megbízó levele,] A jelentésre haladék. Haladékot kérnek és kapnak a pkök a liminára és relációra egyaránt a köv. években: 1801—1809, évente s 1814-ben és 1816-ban; utóbbi esztendőben két évre, az előbbiekben egyre. 1841. márc, 29, Róma. Lonovich József csanádi pknek sk. aláírásával ellátott levele a pápához. Ebben elmondja, hogy már régebben szerette volna a jelentést elküldeni, de az igen terjedelmes e, m.-nek vizítálása négy évet vett igénybe, A vizitáció elvégzése után a szükséges rendeletek kiadásával volt elfoglalva. Most személyesen jött a límína elvégzésére és a jelentés átadására. Róma, a Tízenkét Apostol Konventjében, 1841. márc. 29. Lonovich József püspök jelentése. Említi a szentistváni alapítást, azután sz, Gellértről szól, majd a 16, sz.-i török beözönlésről, amely a pköt, káptalant, papságot és híveket egyaránt pusztította. A csanádi pköt ezután is kinevezték. De a pkök távoli káptalanokban székeltek s a török alatt maradt kevés hívük gondozását kénytelenek voltak a ferencesek szegedi konventjére bízni, 1716-ban a pki szék és káptalan visszaállíttatott, de nem a régi székhelyen, Csanádon, hanem először Szegeden, majd 1738-ban Temesvárott, S miután a bolgárok, kik már régóta ebben az e. m.-ben laktak, s kik a török