Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

nem volt kötelező.

1 A felszentelés egész Magyarországon az egyházmegye címére történt a 19, században, a titulus patrimonii nem volt gyakorlatban. Jesich János püspök a zeng-modrusi egyházmegyében is hozzáfogott a Patrimonium körüli bajok megszüntetéséhez.

2 Még röviden a magyar papképzésre fontos külföldi szemináriumokról kell megemlékeznünk. A 16. sz. végén és a 17. sz. első harmadában a külföldi papképzés volt — Oláh nagyszombati szemináriumán kívül — egyetlen mentsvára a magyar növendékeknek. A római német-magyar intézet, a gráci egyetem, a zágrábi egyházmegyének bécsi és bolognai szemináriuma a legfontosabbak. A Pázmáneum megalapításával nagyobb szabású, új és állandó tere nyílik meg a magyar kispapnevelésnek. Pázmány még a pápai kollégiumokat is meg akarja nyitni a fiatal magyar klérusnak, de e téren az eredmény csak kisebb jelentőségű volt. Az említett római, bécsi, bolognai kollégiumok százados kultúrmunkáján kívül meg kell még említenünk a loretói illír szemináriumot, amelyben a boszniai és zengi egyházmegyéknek helyet juttatott a Szentszék; továbbá a gráci Ferdinandeumot, a bécsi Borbála-, a görzi és fiumei szemináriumokat, a római Propagandakollégiumot, amelyekben a papnövelde nélküli zeng-modrusi egyházmegye kispapjai nyertek hosszabb-rövidebb ideig kiképzést. A magyar katolicizmusra legnagyobb hatással kétségtelenül a római német-magyar intézet működése volt.

3 Luther hitszakadásakor a szerzetesség intézménye hanyatló állapotban volt, a vallási forradalom s megindítójának példája és izgatása pedig még több szerzetesi lélekben borította föl az egyensúlyt. A trienti zsinat ennélfogva részletesen foglalkozott ennek az életbevágóan fontos intézménynek felemelésével. Megkívánta, hogy minden szerzetes-testület regulája szerint rendezze be életét, felhívta az elöljárókat a fegyelmi megújhodás szorgos keresztülvitelére, külön foglalkozott a szerzetesi szegénységgel, stabilitással, klauzúrával; szabályozta a szerzetesi élet legkülönbözőbb eseteiben követendő eljárást a felvételtől kezdve a szerzet elhagyásáig, határozott a püspök és a szerzetesek közötti viszony döntő fontosságú kérdésében, s végül a szerzetesi fegyelem hanyatlásának egyik legfőbb oka, a kommenda-rendszer ellen lépett fel.

4 A 1 Zágráb 1707, Zeng 1741, Szepes 1780, Szombathely 1781, Erdély 1819, Székesfehérvár 1842, Nyitra 1823 és 1832, Várad 1836, Csanád 1841; Szombathely 1818-as referátum, Nyitra 1824-es és Várad 1838-as felelet. L. a 338, 380, 210, 234, 133, 230, 170, 176, 301, 87; 245, 172, 304. 1. — V. ö. Mihályfi i. m. II. k. 128. 2 Csanád 1841, Székesfehérvár 1842, Zeng 1802. L. a 87, 230, 394. 1. 3 Mihályfi i. m. I. 117, 208—209, 240. — Karácsonyi i. m. 187. — Steinhuber i. m. I. 324. és II. 118—19.— Zágráb 1634 és 1707, Bosznia 1783 és 1784-es felelet; Zeng 1741, 1748 és 1757. L. a 330, 338, 77—79, 379, 386, 388. 1. 4 Sess. XXV. De regularibus et monialibus, c. 1—22.