Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

nyainak nevelésére 76.000 frtos alapítványt tett. Hetven ily leány tanult itt s rajtuk kívül még jobb nemesi családok gyermekei is, utóbbiak közül hatnak részére Hám János püspök alapítványt létesített. A Vince-nővéreknél ezenkívül tizenkét árva leány is nevelkedett, hogy a helyzetükkel járó erkölcsi veszélyektől megmeneküljenek. Ezek részben szintén Hám püspöktől, részben előző alapokból nyerték ellátásukat. A Szentszék a leánynevelés fontosságának tudatában ismételten sürgette a püspököket, hogy egyházmegy éj ükben legalább egy női kolostort állítsanak fel.

1 A középkor folyamán a szegény emberek hitelszükségletének kielégítésére s az uzsorásoktól való megvédésükre többnyire egyháziak, nevezetesen ferencesek hitelt nyújtó intézeteket, zálogházakat alapítottak (

montes pietatis), amelyek mint egyházi intézmények a püspök felügyelete alatt állottak. A trienti zsinat kifejezetten megkívánta a püspököktől ezek ellenőrzését. (Sess. XXII. 9. de réf.) A magyar fejlődés azonban e pontban merőben különbözött a külfölditől, s nálunk a zálogházak mint egyházias jellegű intézmények mindvégig hiányoznak. A jelentésekre adott feleletek mindig újra és újra sürgetik felállításukat, s a magyar püspökök mindig lényegében ugyanazt válaszolják: azokra rögtön rátenné kezét a világi hatalom, ezek Magyarországon nem magán-, hanem közügyek; pótolják őket az alapítványi pénzek, amelyekből kellő biztosíték mellett nemesek, sőt jobbágyok is kapnak kölcsönt a törvényes feltételek magtartásával; pótolja továbbá a zálogházakat a püspökök bőséges jótékonykodása természetben és pénzben egyaránt.

2 A fentiekben a trienti zsinatnak a püspökökre vonatkozó főbb határozatait és hazánkban való végrehajtásukat vázoltuk. Most tovább haladva a megkezdett úton a papság: a káptalanok, kanonokok, lelkészek és szerzetesek trienti vonatkozású kérdéseit fogjuk vizsgálni a püspöki jelentések világánál. A Tridentinum a káptalanok életét és működését főként a következő rendelkezésekkel akarta új és jobb mederbe terelni: megszüntette az exemtiót s a káptalanokat is alávetette, különösképen vizitáció szempontjából, a püspöknek ; a püspökökre nézve mindenekfölött hangsúlyozott székhelykötelezettséget a kanonokoktól is megkívánta, szintén legfeljebb háromhónapi távollétet engedve meg; az istentiszteletet tekintvén a kanonokok főkötelességének elrendelte, hogy mindnyájan személyesen vegyenek részt a karimán s ne 1 Nyitra 1823, 1832; Várad 1836, Szatmár 1848; a boszniai jelentésre adott 1823-as, a Csanádira adott 1848-as felelet. L. a 169, 175; 298, 198; 84, 90. 1. 2 Ratzinger i. m. 403. - Erdély 1788, Nyitra 1832, Vác 1830, 1835. L. a 100, 174, 280, 283. 1. — Az egyháziak alapitványaira, jótékonyságára bö anyagot hoz Pauer, Az egyházi rend érdeme Magyarország történetében. Székesfejérvár, 1847, 304—76, 384—91, 414—15, 416—21. Továbbá Lányi, Magyar catholicus clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. II. korszak. Posony, 1848, 25—56, 147—72.