Püspöki jelentések a Magyar Szent Korona Országainak Egyházmegyéiről 1600–1850

ránusoknak is van ott — a katolikusoktól elvett — szegényházuk, amelyből a városi tanács a katolikusokat elutasította. Segesvárott és Marosvásárhelyt szintén lutheránusok kezében van a xenodochium, de mindkét helyen katolikusokat is befogadnak. Láttuk már, hogy a karitatív intézmények II, Józseftől kezdve nagymértékben laikus jelleget nyertek. Ennek megfelelően az 1803-as erdélyi jelentés már sokkal szomorúbb képet tár elénk: az egyházmegyében csak egyetlen szegényház van a püspöknek teljesen alávetve, Gyulafehérvárott; a városokban és nagyobb mezővárosokban fekvő többi hospitale felett a világi hatóság rendelkezik, s a támogatottak, illetve bennlakók vegyesvallásúak,

1 Rómának e kérdésben még az őskereszténység idejéből átvett és kifejlődött hagyománya volt, amelynek értelmében a máshítűekkel való minden közösködéstől eleve elzárkózott. Ezt alkalmazta az erdélyi helyzetre is. Az 1788-as jelentésről készített előterjesztés és a rá adott válasz egyhangúan arra buzdítják a püspököt, hogy minden erejével legyen rajta, hogy a katolikusok és eretnekek ne legyenek ugyanegy házban; vagy ha erre kényszerítők a körülmények, legalább legyenek egymástól elkülönítve, mert az együttlét a hitbeli megtántorodás súlyos veszélyével jár. A következő erdélyi jelentésről készített 1804-es előterjesztés a jó katolikusok elromlásának és a szertartások profanációjának veszedelmét látja a közös szegényházakban, és a püspök figyelmét az őskeresztényeknek hasonló esetekben tanúsított féltékeny tartózkodására hívja fel. A cél elérésére a kormánnyal és a világi hatóságokkal ebben a kérdésben való együttműködésre biztatja a püspököt az 1820-as erdélyi referátum és felelet.

2 A püspökök azonban még ily körülmények közt is gondoskodtak részint személyes ellenőrző látogatásuk által, részint papjaiknak adott megfelelő utasításokkal a szegényházak és kórházak lelki szüségleteinek kielégítéséről. Batthyány Ignác gr, erdélyi püspök a betegekkel való bánásmódról külön körlevelet adott ki.

3 A szegényházakon kívül még sok más egyházi alapítású és jellegű intézmény és alap volt az egyházmegyékben. Különös előszeretettel karolták fel a püspökök s a többi egyháziak a konvertitákat, a vegyesházasságból származó s otthon a hitükben veszélyeztetett fiatalokat, az árvákat, szegény diákokat és leányokat. A 17. és a 18. században a főpapoknak elsőrendű gondjuk a nemes ifjak számára, legtöbbször jezsuita vezetés alatt álló konviktusok létesítése.

4 Az áttértek támogatása az egyházi jellegű jótékonysági intézményeknél vezérfonálként húzódik végig. Elég itt a kőszegi Adelffy-Kelcz árvaházat megemlíteni, vagy a tizenkét 1 100. és 127. 1. 2 123, 129, 134—35. I. 3 Instructio de ratione aegris adsistendi. Külön melléklet az 1788-as jelentéshez. 123 1 4 Esztergom 1650 (Huszár, A vis. lim. 99.), Nyitra 1725, Vác 1785. L. a 161, 267, 268, és 272. 1. Stb.